A reggeleim

mind ugyanúgy néztek ki: a csendes, erdő közepén levő házban főztem magamnak egy kávét, és addig mind néztem ki az ablakon, míg fel nem ébredtek a többiek. Néztem a cinkéket és reméltem, hátha előjön az erdőből egy őzike, az én kedvemért, de nem jött. Míg ott voltunk, egy ember se járt arra. Sokat főztem és nagyon finom pizzákat sütöttem. Néha elmentünk felfedezni a környéket. A kicsi városokban mindig vannak olyan olcsóbb éttermek, ahol úgy zajlik az élet, mint a folytatásos filmekben. Mindenki ismer mindenkit és távozáskor tőlünk is megkérdezik, amire kíváncsiak. Én szerettem. Hoztam madárlátta képeket, s azért is szeretek sokat fényképezni, mert utólag visszanézve hiába tudom hogy nem, mégis úgy emlékszem vissza, de szép volt minden. Pedig az élet sose csakis idilli, jól is néznénk ki, ha az lenne...