Monday, May 16, 2011

Fénytelen

reggel van éppen, leültem meginni a teámat, s arra gondolok, a mai nap is csak ugyanolyan, mint az összes többi ezekben a hetekben. A virágok vigasztalnak, szépségükkel, ittlétükkel, körülveszem magam velük, amennyire csak tudom.
Májusban mindig nagyon várom a réti boglárka virágzását. Magamban csak kicsi lámpásnak hívom, mert világít a konyhaasztalomon akkor is, ha nem süt rá a nap.
Különben is, mindig is jobban érdekelt a belső, mint a külső fény.

7 comments:

niqoe said...

Kedves Marta,

ma "logok"a munkabol,es teat kortyolgatva olvaslak.
Szepek a kepek,a gyonyoru liliom es a sarga viragok.
Es szepek a gondolatok.Koszonom.

Eniko

Monika said...

Szombaton hazafelé kerekezve megálltam az útszélen és szedtem egy csokor boglárkát.:) Ott világít a konyhaasztalon.Azt sem bánom,hogy hullik a szirma...az is olyan szép....

Hajnalka Nagy said...

huh, kedves MÁrta!
olyan feszült voltam eddig, s most hogy megláttam írtál újra, betértem Hozzád ... :) érdemes volt!
p.s. rég, nagyon rég nem szedtem boglárkát, nagyon nem is volt utamban, ám van egy igazi Boglárkám :) a kislányom, s hát ő is "bevilágítja" az életünk :)

Katalin said...

Nem véletlen kapta az unokám a BOGLÁRKA nevet, értem, amikor azt mondjátok, fénye van, világít, melegít, kedves, jó ránézni, jó érzés:))))

Katalin said...

és CSODÁLATOSAK A FOTÓID:)))))))))

Andi said...

Kedves Marta,

Orulok es szomoru is vagyok hogy utolertelek a bejegyzeseiddel. Orulok, mert vegre 'eloben' kommentalhatok a szep gondolataidhoz es fotoidhoz, de szomoru vagyok, mert ugy erzem mintha egy szep konyv vegere erkeztem volna, egy konyv amit heteken at olvastam, amit alig vartam, hogy felkaphassak itt ott, es onnan folytathassam, ahol utoljara abbahagytam...

Na de a lenyeg a lenyeg, hogy meg mindig itt vagy, es mindig jegyezgetsz, ami nagyon jo, es aminek nagyon orulok.

Andrea x

Strugamano said...

Annyira szeretem az írásaidat! Meg a képeidet is! Jó nálad nagyon!