Monday, May 2, 2011

Már nem

emlékszem, a fokföldi ibolyát vettem-e meg először, vagy a szürke-lila fonalakat Anna mellényéhez, bárhogy is esett, mindjárt arra gondoltam, a virág illeni fog a mellényhez, a mellény pedig Annához, mikor kis házi hagyományaimhoz híven odateszem majd a kész darabot az asztalára, hogy máris vegye észre, mikor hazaér az iskolából.

Hosszú mondataimnak egyébként Ernest Hemingway egyik novellájában található a magyarázata. Még akkor is, ha kacskaringós egy-mondatokat már régóta szeretek kigondolni, a novellát pedig csak múlt héten olvastam. Mikor Párizsban élt, és írásból tartotta el magát, néha elfogta a pánik, mert nem jutott eszébe semmi, amiről írhatna. Ilyenkor azt mondta magának, németből fordítom: Mindössze annyit kell tenned, hogy írj egy igaz mondatot. Írd le a legigazabb mondatot, amit csak tudsz. S ha nem is a legigazabb, de legalább a leglilább, és az is valami, mégiscsak...



9 comments:

niqoe said...

Kedves Marta,

tavaly nyaron bukkantam rad.Azota kitartoan"kovetlek".Nagyon tetszik ahogy irsz,a szerenyseged,a valasztekos kifejezes modod.
Az Armen-t azota is keresem,de konyvtaros letemre:) sem sikerult meg magyar forditashoz jutnom.
A virag is szep.A gyerekek is,nagyon.S minden ami itt nalad talalhato.
Na,egy szusszra azt hiszem mindent beleirtam.Sokszor keszultem mar,de mindig elodaztam.
Most az ibolya?Talan a kis bluz?
Szep napokat kivanok,
Eniko

Zsuzsa said...

Nagyon szép a kis mellény, meg minden.
Képzelem milyen nagy volt az öröm mindkettőtök szívében:)

Monika said...

Micsoda anyuk vagy!!Boldogok lehetnek a lányok: hazaérve egy kincset lelni az asztalán....

iri said...

Aranyos vagy te Marta!

zazálea said...

A kedvenc könyvem, minden évben elolvasom, mindörökké szerelem.
Nekem Párizsban is csak ő járt a fejemben (na jó, ez nem teljesen igaz), akárhányszor voltam, arra gondoltam, csak Hemingway
-nek hiszek, senki másnak.

Hajnalka Nagy said...

Márta, mint mindig ma is jó volt betérni Hozzád, a te hajlékodba...:)
huh, hol is van a Hemingway novellás kötetem aszta elő kell kotornom, akkora vágyat ébresztettél bennem, s oly rég nem volt a kezemben az a kopottas, antikváriumi sárga kötet...

márta said...

Köszönöm, Enikő...az Armen nincs még meg magyarul, de tudok róla, hogy fordítják már...

Köszi mindenkinek!

lucia32 said...

Nálad mindig olyan békesség van. Szeretem. A nővérem a jövő héten meghozza a könyvet nekem. Az Armenről. Valószínűleg vért fogok izzadni, de megfogadtam, hogy bármeddig tart is, elolvasom. Ez az én zarándoklatom lesz. Hála neked.

márta said...

Nekem is hónapok kellettek hozzá. Nem könnyed nyelvezet, nagyon sokat használtam a szótárat. Nagy élmény volt.