áldott jó szívünktől impregnált jelenlétünk megszakítja a tápláléklánc természetes rendjét. Mégis, nem tehetünk mást:
reggelenként, kilépve az ajtón, kiszabadítjuk az ereszről lelógó pókhálókból a véletlenül épp ott vergődő pillangókat,
esténként pedig, kimenekítjük a történetesen macska karmai közé keveredett megriadt egérkéket.
Monday, August 8, 2011
Ám meglehet,
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
az milyen jó az első kép, "ottan ülnek három" baglyok
a szerszámkészlet mindíg ilyen rendben van? kezdhetem összeszégyelni magam
De jó az első mondat, csomószor elolvastam :-)
A mi macskánk nemhogy megfogja az egereket, de már nem is tudom, hanyadik galambot, rigót, rozsdafarkút kapja el és falja fel a kertünkben, persze, mikor nem látjuk, borzalmas... a férjem naponta megjegyzi, hogy csinál vele valamit odaadja valakinek, vagy elaltatja, mert ez tűrhetetlen... túl parasztmacska. :-/
Hú, ha azt a szerszámkészletet a fiam látná...ájájáj.
Az eddigi macskáink ...hát...elég nagy "parasztok" voltak..Pedig nagyon finom falatokhoz lehet nálunk a macskakonyhán hozzájutni, de az ösztönök, kéremszépen...A mérlegem: egy madár kiszabadítása csak...
Márta, a baglyok nagyon jófejek!:)
A szerszámkészlet nincs mindig ilyen nagy rendben, és bár szép látvány, az egyik legszebb a világon, remélhetőleg nem lesz már nagyon sokáig a szoba közepén sem.
A kisbaglyok a gyerekek fantáziáját dicsérik. Minden nap fabrikálnak valamit, tegnap gyapjúval töltött zokniegérkét.
A macskák...nem tudom. Nagyon szeretjük őket, hamarosan lesz saját is. Kíváncsian várom, miféle szerzethez lesz szerencsénk.
Post a Comment