Monday, August 8, 2011

Ám meglehet,

áldott jó szívünktől impregnált jelenlétünk megszakítja a tápláléklánc természetes rendjét. Mégis, nem tehetünk mást:
reggelenként, kilépve az ajtón, kiszabadítjuk az ereszről lelógó pókhálókból a véletlenül épp ott vergődő pillangókat,
esténként pedig, kimenekítjük a történetesen macska karmai közé keveredett megriadt egérkéket.

4 comments:

Katalin said...

az milyen jó az első kép, "ottan ülnek három" baglyok

a szerszámkészlet mindíg ilyen rendben van? kezdhetem összeszégyelni magam

L. M. Zsuzsi said...

De jó az első mondat, csomószor elolvastam :-)
A mi macskánk nemhogy megfogja az egereket, de már nem is tudom, hanyadik galambot, rigót, rozsdafarkút kapja el és falja fel a kertünkben, persze, mikor nem látjuk, borzalmas... a férjem naponta megjegyzi, hogy csinál vele valamit odaadja valakinek, vagy elaltatja, mert ez tűrhetetlen... túl parasztmacska. :-/

matkom said...

Hú, ha azt a szerszámkészletet a fiam látná...ájájáj.
Az eddigi macskáink ...hát...elég nagy "parasztok" voltak..Pedig nagyon finom falatokhoz lehet nálunk a macskakonyhán hozzájutni, de az ösztönök, kéremszépen...A mérlegem: egy madár kiszabadítása csak...
Márta, a baglyok nagyon jófejek!:)

márta said...

A szerszámkészlet nincs mindig ilyen nagy rendben, és bár szép látvány, az egyik legszebb a világon, remélhetőleg nem lesz már nagyon sokáig a szoba közepén sem.
A kisbaglyok a gyerekek fantáziáját dicsérik. Minden nap fabrikálnak valamit, tegnap gyapjúval töltött zokniegérkét.
A macskák...nem tudom. Nagyon szeretjük őket, hamarosan lesz saját is. Kíváncsian várom, miféle szerzethez lesz szerencsénk.