Thursday, August 11, 2011
Jelentéktelen
dolgokra emlékszem kristálytisztán. Például egy apró, tökéletes szépségű fehér virágra az erdő mélyén, elrejtve egy bokor árnyékában, mely ugyanolyan gyönyörűre nyílt volna akkor is, ha senki sem veszi észre, példázataként az önmaga ünnepét megélő létnek, mely független mások csodálatától vagy bírálatától. Néha magam sem vágyom egyikre sem. Egyszerűen csak boldog vagyok, ha eltékozolni vélt napjaim forgatagában hagyni tudok mindent, és belekapaszkodom a palacsintasütés kegyelmi állapotába. Ha mindet megsütöttem, leültetem szanaszét levő gyermekeimet az asztal köré, s míg esznek, felolvasok nekik. Majd, mivel van egy juhokat terelő pásztort ábrázoló festmény a lépcsőfordulónkban, próbálom megtanítani nekik a 23. zsoltárt. Nem sikerül. Összevesznek azon, ki mondja először. Nem baj, nem bánom. Az élet úgysem fenékig tejföl. Ahogy Esterházy Péter is írta valahol: "Egy kicsit tejföl, de nem fenékig."
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
12 comments:
Még mindig nagyon szeretem a bejegyzéseid Márta! :)
A hangulatok, a fotók... felüdülés. Köszi!!!
"...a palacsintasütés kegyelmi állapotába..."??:))
Mindig nagyon-nagyon várom, hogy irj!!!
És igaza van Kamillának: Nálad lenni felüdülés!!!
Én is KÖSZÖNÖM!! :)
Kedves Márta!
Tudod ,hogy valaki nevezte a blogodat a GoldenBlogra?
Remélem sokan jelölnek Téged!
....Egy ölelés ismeretlenül és köszönet! Erika
Egyszeru es nagyszeru , de mindig elethu!
Kedves Márta!
Olvasva a soraidat mindig olyan szépnek és igaznak vélem mindannyiunk életét-úgy mindennel együtt!
A palacsintasütésről, Tiedről, enyémről, bárkiéről most már csak a svéd képeslap fog eszembe jutni, amit Tőled kaptam. Nem lehet elfelejteni: egy cica szorgosan teregeti a palacsintákat csipesszel egy zsinórra, miközben a palacsintasütő bácsi dobálja felfelé a serpenyőből... cica a bácsi kalapján ágasodik a zsinór felé... frenetikus! :D:D
Köszönöm újra a mai útravalóval együtt!!
Ölel,
Hajni
p.s. annyira, de annyira kellenek 1-1 nap a szavaid, mint egy falat kenyér! ne feledd, sokan vagyunk így!:) Nagy áldás és egyben teher is tudom, hogy ekkora hatással tudsz lenni mindannyiunkra errefelé.... :)
Hogy kellene azok alá a szép ruhák alá illatos levendulával kitömött selyemszalagos vállfa!
Hogy kellenek nekünk a gyomorszorongató, hajunkat simogató Márta-szavak!
ez nagyon kellett, ez nagyon jó volt. csak, h emlékezzek:)
nekem is. mert en is vagyok kibujni a bokor arnyekabol. es nagyon faraszto ez az akaras. milyen jo is lenne elvezni az arnyekot, biztonsagot. palacsinatasutest es az oromet, amit szerzek vele!
egy korty friss levegő volt.
Köszönöm a visszajelzéseket. Néha arra gondolok, mindig ugyanazt mondom, és ez már mindenki unja. Aztán meg azt, hogy mindenki csak azt tudja mondani, ami neki adatott. Szóval, köszönöm én is.
(Erika, nem tudtam a GoldenBlogról, de aki jelölt, annak köszönöm. Kár, hogy versenyzésben egyáltalán nem vagyok jó. )
mikor valami szépre vágyom, ide húz a szívem
én is köszönöm, hogy olvashatlak, kedves Márta.
Post a Comment