vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
(Kányádi Sándor, Előhang)
Monday, August 22, 2011
A mindennapi szépet
úgy köszönöm meg annak, akit illet, hogy tökéletlen képekbe és szavakba öntöm azt, vállalva az önismétlés, az unalmasság kockázatát is. Nem tudom magamban tartani. Talán azért van ez, mert egy ideje tanulom: ne várjak túl sokat senkitől, semmitől, talán még magamtól sem. Ha a napjaim tele vannak veszteségekkel, félelemmel, vagy olyan fáradtság önt el, hogy teljesen kétségbeesem tőle, - szerintem rendben van, senki sem ígért mást. Egyetlen fegyverem talán a látás képessége, az érthetetlenül is elő-előbukkanó öröm-patakok bennem. Nem tudok betelni a számomra legkedvesebb vers soraival:
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
(Kányádi Sándor, Előhang)
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
(Kányádi Sándor, Előhang)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
13 comments:
Mily szép is volt ez így mára: "elő-előbukkanó öröm-patakok" A vers sorait érdekes módon megzenésítve ismertem meg a Kalákától... :) én se tok betelni vele, akárhányszor hallom:...
vannak vidékek legbelül!
Egyszer annyira jó lenne Tőled olvasni egy könyvet. de komolyan.
igen, jó lenne. komolyan.
Nagyon igaz, (és mennyire sokan vagyunk, akik hasonló gondolatokat görgettek a napokban) de nagyon erősnek kell lenni, hogy ne a vidékek uralkodjanak rajtunk, hanem a pillanatot is úgy megélni, hogy azokból lesznek a lányaink vidékei...
azért szeretek Nálad olvasni, mert egyensúlyban vagyottnak érezlek,
mindig is csodáltam a teremtő képességed
Nyuszitok is van, de jó :)
A könyvedet én is elolvasnám...
Egy költő megfogalmazza azt, amiről én csak hebegni tudok.
Jó lenne verset írni(jó verset), de nem megy. Így marad a máséval való azonosulás vagy az a pillanat, mikor mégis megközelítjük a valóságot.
Néhány blogírónak is sikerül.:-)
Én is szeretnék könyvet.
Szeretlek, Márta! :)
"vannak vidékek, ahol csak úgy lehet megmaradnunk,
ha kezemben a kezed.
ahol a viseltes szónak is hamva van..."
Ez a vers engem is sokszor éltet legbelül...
csak szólok, hogy ma cserépbe ültettem a kis fokföldi ibolya levélkéit;már gyökeret eresztettek:)
Annyira rokonstílusotok van, most olvasok egy könyvet: Márky Ildikótól az Ostinato,
én nem tudom letenni
par, sor, par kep... es egy egesz vilagot tarsz fel elottem... emlekek, illatok, erzesek... a multbol, remenyek a jovorol... :) koszonom!
Köszönök én is, minden egyes hozzámszólást!
..."az érthetetlenül is elő-előbukkanó öröm-patakok bennem. "----"az örömök, ..halk sziromcsodák..."Reményik S.
Post a Comment