Friday, August 19, 2011

Anna legdrágább kincsét úgy hívják, hogy

Mici.

Mici még csak egy napja lakik nálunk, de máris a független lelkek méltóságával éli csöpp kis cica-életét. Fütyül rá, hogy mindannyiunknak mosolyt csal az arcára, s hogy kis gazdájának hol örömében, hol bánatában lesz harmatos a szeme.
Én mindkettőt megértem.
Az örömöt azért, mert aki (kutya)hűséggel tud szeretni, hogyne örülne, hogy van kit.
A bánatot azért, mert aki (kutya)hűséggel tud szeretni, hogyne bántaná, hogy szeme fénye tán nem fogja viszontszeretni, tán cserben hagyja, tán meghal.
Közben meg arra gondolok, ráér még érteni azt, hogy megértem. Legyen a történet egyelőre csak ennyi:
Volt egyszer egy kislány, aki hazahozott a menhelyről egy fehér cicát. Boldogan éltek aztán, míg világ a világ, s még hét nap.


6 comments:

Tündérlátta said...

Csodaszép fehér cica!!

Anonymous said...

:-) sok boldogságot Micihez! :-)

Hajnalka Nagy said...

Szép kis mese volt ez mára, bár reggel van, és nem esti mese, de jóóóóó!

Rena said...

Ez csak természetes, a legtöbb kislány igen tudna örülni egy ilyen gyönyörűséges fehér cicának :)

Florci said...

Egy mese arról, hogyan teljesült egy anyuka titkos álma...
Sok boldog cicázást!!!

Klári B. said...

:) ez tetszett... remeljuk sokaig oromet leli benne Anna :)