Takarékosság

és környezetvédelem okán egyelőre nem veszünk új tárgyakat, megpróbálunk a meglévő és itthagyott bútorokkal berendezkedni. Kivétel a használtan vett csocsóasztal, ami egyelőre a nappaliban van, s talán ott is marad. Az elmúlt három évben megtanultam, mikor kell rámondani valamire, hogy DDR-Zeit-beli. Olyankor például, mikor az én jelenlegi, a régi lakóktól elörökölt, ágy melletti szekrénykémre gondolok. Nekem tetszik. Ma reggel, Polcz Alaine Rend és rendetlenség c. könyvét olvasva jöttem rá, hogy bár hetek óta rendezem, tisztítom a ház összes többi zeg-zugát, reggeltől estig, éppen ezt az egyetlen pici területet, ami csak az enyém, hanyagoltam el.
Biztosan fogok még változtatni, hisz magam is változom minden nap, de: a fiókokba betettem azt a néhány könyvet, amit éppen újraolvasok. C.S.Lewis könyveit jobbára, mert kimondhatatlanul hiányoztak, mikor hónapokig azt sem tudtam, melyik dobozba pakoltam őket. A rózsa a szomszédból van, mindig kapok újat, mielőtt még elhervadna a régi. A két dobozban filléres emlékeket tartok. Ennyi. Egyszerű lánynak legyen egyszerű a szekrénye is.