legszebb élményét egy szeptemberi estén éltem át, egy szobor márványlépcsőin üldögélve a langyos esőben azokkal, akiket legjobban szeretek ezen a világon, miközben testvériesen megosztva éppen elfogyasztjuk egy pár sült kolbász, egy zsemle és három kis adag sült krumpliból álló vacsoránkat.
A mai nap meghatározó színe pedig a - szerintem - gyönyörű szürke. Ilyenkor legszebbek a piros almák a fán, a gyertya fénye a reggelinél, a nyáron kapott képeslapok a kopottas hűtőszekrényen.
( Ez pedig egy személyiségteszt. Néhány napja egyik példaképemnek a sok közül, Albert Schweitzernek az írásait olvasom újra és újra. A kettőnek csak annyi a köze egymáshoz, hogy ő, a ragyogó mindenféle, és én, az örökösen szégyenkező kis idealista, ugyanabba a személyiségtípusba tartozunk. Mindenki azzal dicsekszik ugye, amivel tud...)
Monday, September 5, 2011
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
...a mai nagy hőség után itt is nagy szürkeség és mennyei zuhatag épp :)
szép nap volt a mai! pedig olyan szürkén, 7köznapiasan indult...:)
Megcsináltam én is:) Munka közben:) Nos, olyan vagyok mint John D. Rockefeller... :) Leszámítva a piszkos anyagiakat.
A képeid szépek, mint mindig. A Csizmád is szép. Mi több, csinos.:)
Ja, és boldog szép szeptembert!
Milyen meghitt tud lenni meg egy mosogatokagylo is!Ha van ki azza tegye!
Képzeld, én is megcsináltam, azonos csoportba tartozunk.
Orulok, hogy megkaptad a kepeslapomat...gyonyoruek a fotok, amiket keszitettel....
Post a Comment