Sunday, September 18, 2011
A szépséges
tavaszt előkészítendő, virághagymákat ültetünk mindenhová, ahova csak eszünkbe jut. Virágágyásba, bokor alá, fa alá, a fűbe összevissza. Krókusz, nárcisz, tulipán, hóvirág, nevesincsvirág-hagymákat. A majdan kinyíló virágokra váró remény rokona annak a másiknak, ami nem engedi elhinnem: a végtelen némaság rétegei alatt nem volt, nincs és nem is lesz semmi. Magamban indián éneket dúdolok, mondanivalókat óvok, és nagyon-nagyon örülök az egész nap csepergélő esőnek. Jót tesz a virághagymáknak.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
szépek a fotók!... olyan érdekes, h épp a majdani tavaszról írtál, nekem napok óta a tavasz jár az eszemben (nah, meg karácsony is már!:))....errefelé a sok-sok tavaszias dalammal trillázó madárka a tavaszt idézi ezen a szép indián nyáron :)
sok gyönyörű virágot kívánok nektek tavaszra! addig pedig éltessen a remény:)
Nalunk tombol a nyar,a tavasz meg oooly messze,de jo rakeszulni, biztosan meghalalja!Majd bizonyara lesz kep!
Kedves Márta, már a múltkori indián éneknél akartam ezt a mait Neked küldeni...de hát persze ismered. Ezzel nyertem egyszer valamikor 80-as évek közepén szavalóversenyt Kolozsváron...és egyszer Kányádinak személyesen is szabadott mondanom. Ez a vers akkor ott rengeteget jelentett nekünk.
:) ugy ott lennek egy kicsit, legalabb egy kis mehecske, hogy belelassak a szep napjaitokba :)
legyen sok szép virág a lelketeknek, énekeljenek benne a dallamok szabadon, mint a madárdal, több legyen az öröm
és legyen sok szép zöldség is abban a kertben, hogy ne csak a lelketek lakjon jól...
Post a Comment