Mici

nem szereti, ha túl sokat simogatom, és mindig menne, ha ölbe venném. Hát akkor nem veszem, nem simogatom (túl sokat). Viszont, ha leülök valahova, egy idő után ő is a közelembe telepszik. Felém pislogva olyan hangosan dorombol, hogy majd' megsüketülök, s ha látja, nem közeledem, - én is büszke vagyok ám! - végül mintegy mellékesen odajön, picit finoman megérint, majd újból visszamegy a tisztes távolságba.

"Boldog voltam. Én csak egy közönséges macskát szerettem volna. Ilyen gazdagságról álmodni sem mertem." (Polcz Alaine, Macskaregény)

(A második kép köszönet. Azoknak, akiket illet.)