elnéző szeretettel nézem fogmosás közben nyúzott arcomat. Nem aludtam jól, megfáztam az elmúlt napokban, fáj minden porcikám, de olyasféle ismerős fájással, amiről már tudom, szép lassan feloldódik majd teafőzés közben. A tükör hűséges barátom: nem szépít, nem ámít, nem taszít el.
Azok szeme tükrében pedig, akik szeretnek, időnként olyan lehetek, amilyen belülről szeretnék lenni s vagyok, függetlenül a külső történésektől, melyek ellen nem tehetek semmit.
Sunday, September 25, 2011
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
12 comments:
Köszönöm a soraidat.Én most szeretgetem meg a tükrömet... Jó ilyet olvasni! Szép őszi napokat!
de szép vagy:)
Azt (is) szeretem benned, hogy pár mondatban összefoglalod mindazt, ami leíratlanul motoszkál bennem is.
Egyetertek Evaval!
A nap sugarai egészen bearanyoznak Téged...
...őszi színekben pompázik még a sálad is :)
Gyógyulj meg kérlek, annyira szép az ősz most, nem lehet jó ilyenkor (se ) betegnek lenni
Jobbulást Neked!
Igen, olyan jó lenne legalább néha terhek nélkül és gátlások nélkül önmagunknak lenni-másokkal...
jobbulást...nagyon jó ez a kép!
Annyira szeretem a mondataidat...
"Leszakítani a szépséget, bárhol teremjék is, és megajándékozni vele a közelemben lévőket. Ezért vagyok a világon."
(Alessandro D`Avenia)
Köszönöm.
Ha közelebb lennék, meglátogatnálak...
Friss mézet is vinnék, kedves Márta!
Remélem jobban vagy?
Post a Comment