Friday, April 20, 2012

...


Enni kell, aludni és szeretni ahhoz, hogy a hajnalok szépek lehessenek, elfoglalhassák méltó helyüket. Még bizonytalanul jártam, mikor szembetalálkoztam a virágokkal, a faágak és a szirmok hatalmas tanácstalanságával, röptével és jelentőségével. Ha irgalmas lesz halálom, a hóhér pallosa alatt ezek a virágok és ezek a faágak fogják leírni azt a bátorítást és üzenetet valahol a fűben, valahol a levegőben, amire az emberi beszéd már kevés. És ez az üzenet nyaktilópontos lesz, és irgalmas, és lágy, mint egy madárcsapat kitörése a pillanat és az alkony fészkéből, igen, mint a teremtés mélyrepülése, talán egy kifosztott szántóföld, talán egy folyó, talán egy kéményerdő felett. Először és utoljára.

Pilinszky János: Előszó, utószó helyett, Élet és Irodalom, 1973, április 14.

7 comments:

Éva said...

Köszönöm az írást! Most vettem észre a katicádat, én is tettem ma fel egyet!:-)

zazálea said...

ah...!

Anonymous said...

Tudom, hogy rém elmésen sikerül megragadnom a lényegtelent, de el kell mondjam milyen jó látni tengernyi harlekin katica után, egy igazi, kedves 'Hétpöttyöst'!

(A 'rossz katica' nem kap nagybetűt.)
Thea

Anonymous said...

...és hadd hálálkodjak azért, hogy hallathattam a hangom -mert nem kérsz szóellenőrzést!
Thea

VRJúlia said...

Ide járok magamat kipróbálni- és megtapasztalom, hogy az emberi beszéd már kevés.Az én beszédem. Nem tudok szólni, csak érzem, hogy kell, köszönöm, hogy minden alkalommal valami szépséges érzés tölt el, amikor itt lehetek.
Jó nagy fába vágtam fejszémet, amikor feleletekbe kezdtem:) lassan már csak magamnak tudok válaszolgatni, de úgy örülök, hogy magas a mérce, és bízom benne, hogy mindebből valami csodálatos dolog születik.
Minden jót, Júlia.

Kónyairénke said...

Szeretettel köszöntelek Márta!én is egyik régi olvasója vagyok a blogodnak,ápr-2o-án egy asztalnál ebédeltünk a kedves szüleiddel,Katona János tv. temetésén vettünk részt.Tudták,Barótról jöttünk, és mondták,hogy ismerik Both Józsefet,Ő segitett a költözködésben,montuk,hogy Ő a mi lányunk Erika férje.Édesapád örömmel újságolta,hogy a gyerekek ismerik egymást.Isten áldjon titeket,milyen kicsi is ez a világ.

márta said...

Igen, kicsi a világ, Erika és Józsi jó barátaink, nagy kár, hogy csak nagyon ritkán találkozhatunk...

Nagyon köszönöm, hogy írtatok..:)