Saturday, April 14, 2012

Eljött az ideje

Tolsztoj Háború és béké-jének, (csak hogy lássam, igazat mond-e Pilinszky, mikor azt állítja, nem hosszabb egy Shakespeare-szonettnél ), aminthogy annak is, hogy a lányom ugyanolyan se hall-se lát módon olvasson az utcán, mint a jó édes anyja. Az élet olyan kiszámítható.

6 comments:

VRJúlia said...

Így érzem én, sokszor- hogy kiszámítható. Ilyenkor nem aggódom. Aztán néha mégis elbizonytalanodom.
Csodás nagylány- különleges környezet.
Szép hétvégét.

csillag said...

wow, érdekes lehet csónakázni az "udvaron" :)

az nagyon jó dolog, ha hasonlítanak rád a lányaid:)

kovtama said...

Olyan sokszor gondoltam rá, hogy végre elolvasom. Ugy látszik nálam még nem jött el az ideje:)

Éva said...

Nagyon szeretem az orosz klasszikusokat, visszavisz egy olyan világba, amely hiányzik nekem. Olvastam már a Háború és béké-t, most az Anna Kareninát fogom( idő!), mert annak az élménye a ködbe veszett már, de pár hónapja a film eszembe juttatta. A Sophie Marceau-félét láttam DVD-n.

márta said...

Nagyon köszönöm, hogy írtatok..

Monika said...

Első pillantásra úgy tűnt,mintha te sétálnál könyvvel a kezedben.:)