Monday, April 2, 2012

Fényes utakon.

Fennkölt elveket végrevalahára a legméltóbb talajba: gyakorlatba ültetve, méricskélés, köszönet és viszonzás elvárása nélkül lenne jó nekifogni kissé hétköznapiasra sikeredett - hadd legyen nyugodtan hétköznapi a hétköznapi!- tennivalói listám megvalósításában. Főzés, mosás, bevásárlás, ablakpucolás, sütés, adóbevallás megértésével való próbálkozás, szétdobált ruhák összeszedése, cipővásárlás a gyerekeknek.
Nagyon szeretem és várom a Húsvétot, készülök rá, s tán nem szentségtörés, ha úgy gondolok háziasszonyi munkám pillanataira, merthogy nekem most nincs semmi másom, mint megannyi nárduscseppre az alabástrom szelencében*, melybe egy életen át gyűjtögetem a drága kenetet, és amit akkor fogok összetörni, mikor itt lesz az ideje, hogy a pazarló szeretet utolsó tettével ráöntsem majd Annak a lábára, akit legjobban szeretek ezen a világon.
(Az igazság pedig csupán csak annyi: még reggel van, éppen illatos mentateát iszom, a gyerekek pedig, szünidő lévén, sokáig alszanak. Ma még nem törte össze álmaimat a könyörtelen valóság. Természetesen úgy járok én is, mint mindenki más, a fényes utakon: ahogy sikerül.)

* (Máté evangéliuma 26:6-13)

12 comments:

Hajnalka Nagy said...

Ez de szép volt így mára!!! :)
köszönöm!
a nyuszik pedig egyszerűségükben olyan elbűvölők, h csak!:)
adóbevallás?...nah, az rám is vár, és de jó lenne túl lennem már rajta!

Zsuzsa said...

én is köszönöm.

Monika said...

".... úgy gondolok háziasszonyi munkám pillanataira, merthogy nekem most nincs semmi másom, mint megannyi nárduscseppre az alabástrom szelencében*, melybe egy életen át gyűjtögetem a drága kenetet, és amit akkor fogok összetörni, mikor itt lesz az ideje, hogy a pazarló szeretet utolsó tettével ráöntsem majd Annak a lábára, akit legjobban szeretek ezen a világon."----ezeket a nárduscseppeket cseréli fel sok nő a világ elismerésének megnyerésére.Abból pedig soha nem lesz nárduscsepp....:(
Én is gyűjtöm a Legdrágábbnak.....

márta said...

Csak szégyenkezve gondolok vissza, mennyit hisztiztem az elmúlt napokban, hogy nekem mindig csak ezt kell csinálni. Sokféleképpen lehet végigmenni ugyanazon az úton, kinek milyenen kell járnia...Az autóban éppen Republic "Fényes utakon" c, száma ment onnan jutott eszembe, hogy én teszem unalmassá vagy fényessé. Örökösen ugyanaz a felismerés.

Éva said...

Mindent át kell élni,ami ránk talál vagy éppen keressük, mert így kapjuk meg a teljességet. Hisztizés részemről is volt és van, bár egyre kevesebb, mióta a fenti gondolatok egyre inkább belémivódnak.
Úgy látom a fényes úton te is kellő bölcsességgel haladsz!:-)

Gyöngykaláris said...

Néha nem tudjuk, milyen kiváltságos helyzetben vagyunk az adott pillanatban. Az otthon-töltött időmre, amíg a Legfontosabbal voltam otthon évekig, úgy gondolok vissza, mint a legszebb, legboldogabb, és legnyugodtabb éveimre. Pedig akkor is volt sok nehézség, sok elégedetlenség.
Márta, bárcsak otthonlehetnék újra!
Kívánom Neked, hogy ezt az ajándékul-kapott időt a legjobban tudd megélni, és ne legyen hiányérzeted! Hidd el, a szabadság a legjobb dolog!

márta said...

Ó, hát én pontosan tudom, milyen kiváltságos helyzetben vagyok. Ezért is nehéz bevallani, hogy mégis rossz vagyok. :)

Lea Mónika said...

Márti, ez gyönyörű volt!!

Rena said...

Hozzám ma ez a 2 mondat szólt:
"Ma még nem törte össze álmaimat a könyörtelen valóság. Természetesen úgy járok én is, mint mindenki más, a fényes utakon: ahogy sikerül."

Babi néni said...

Nagyon tetszenek a nyuszik! És ha rámhallgatsz, kis kötényt készítesz nekik az ablakpucolás helyett. ;o)

márta said...

Jó ötlet. Egyikre se volt időm.

Hajnalka Nagy said...

nyuszikákhoz ötlet itt az oldal legvégén :) http://www.purlbee.com/the-purl-bee/2012/3/6/the-best-of-the-purl-bee-easter-projects.html