Tuesday, July 17, 2012
Az egyébként
jól ismerni vélt erdőben új ösvényt tudtak mutatni nekem a gyerekek. A kanyarban apró kápolna, pad, a kőfalon borostyán. Engedtessék meg örökös zöldjét kicsi biztatásnak értelmeznem a reményre nézve, mely szerint a szeretet nem múlik el soha. A minden barátság, szerelem, gyermek születésénél ott ragyogó kíváncsiság, megbecsülés és csodálat későbbi megkopottságában is egyetlen kincsünk a világon. Nem lenne szabad, azt hiszem, ezt elfelejtenünk elhagyatott belső vidékeinken való jártunkban-keltünkben.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Ismeretlen ösvények, mit a gyermekek mutatnak. természetben,lélekben, mindennapokban. Okosan-szépen erről már írnom nem is lehet, esetleg megérezni...
Köszönöm.
milyen élmény lehetett a gyerekeknek is, felfedezni valami újat:)
A gyerekek nagyon sok titkot és kincset tudnak mutatni és adni...ez olyan jó!
Post a Comment