Sunday, July 8, 2012

Blue.

Az alkonyati fényben szokásosnál kékebb volt a tál, a kardigán, a kötény és a kedvetlenség.
A távolság miatt megszakadt barátságok bánata nem sokkal kisebb csak azért, mert gyermekszívet érint. Mi nők, mégis milyen szerencsések vagyunk! Bármikor elővehetjük a gyúródeszkát,  bármikor süthetünk egy kis szív alakú csokis kekszet. Nem sok ez, nem is kevés, annyira épp elég, hogy kicsit mégiscsak derüsebb legyen az este.

6 comments:

Éva said...

...és a vigasztaló csokiszívek sütését és annak gyógyerejét már korán megtanulják a kislányok az anyukájuktól.

Monika said...

Ez nekem is sokszor eszembejutott a napokban,hogy egy nő mennyivel könnyebben el tudja foglalni magát,milyen sokfélével,mint a férfinép.Bááár, ő előlük sincsen eldugva a fazék.és a férfiak nagyon tudnak főzni....

VRJúlia said...

Együtt dobban anya-lánya szíve:)
Csodálatos.
Születnek igaz barátságok felnőtt korban?

Anonymous said...

Ez kedves :)

márta said...

:) Igen, az. Jó látni, hogy minden rendben lesz, meg fogja találni az útját, széppé fogja tudni tenni az életét.

Júlia, biztos vagyok benne, hogy igen.

Klári B. said...

Ez a bejegyzés tetszett... sajnos már kora gyerekkorban vannak elválások, bánatok...
A képek nagyon leíróak lettek :)