Egyébként most éppen Henri J.M.Nouwen naplójáról, amit abban az - egy trappista kolostorban eltöltött - hét hónapban írt, amit imádsággal, munkával, magánnyal és elmélkedéssel szeretett volna eltölteni, telefon, látogatók és levelek nélkül.
(Hogy leveleket aztán mégis írt, az csak annak a jele, hogy ugyanolyan emberi volt ő is, mint a többség: szerette volna, - s ennek elismeréséhez azért kell egy kis alázat, - ha számon tartják, ha hiányzik, ha szeretik, még akkor is, ha valaki olyan látványosan vonul ki a világból, mint ő tette volt.
" ...ugyanolyan mértékben leszek csalódott, mint amennyire boldog vagyok, mikor postaládába dobom a leveleimet, - ha ehhez képest kevés válasz érkezik. Ilyenkor egyszerűen csak elfelejtettség- és elhagyatottság-érzéssé zsugorodnak bennem arra vonatkozó hősies erőfeszítéseim, miszerint nem fogok többé írni a barátaimnak.
Ilyesmik jártak az eszemben, mikor a Bernhard von Clairvaux és Wilhelm von St-Thierry közötti figyelemreméltó barátságról olvastam; mindketten nagyon érzékeny, de nagyon különböző karakterű emberek voltak. Wilhelm, egy bencéskolostor apátja, nagy csodálattal és szeretettel viseltetett Berhard irányában. Rengeteg levelet írt neki, de Bernhard nem válaszolt mindig olyan gyorsan, mint ahogy azt Wilhelm elvárta. Egyszer, sok válaszolatlan levél után, azt írta Wilhelm: "Plus amans, minus diligor" ("jobban szeretek, mint amennyire engem szeretnek"). Ezzel aztán sikerült elérnie, hogy Bernhard hosszú és szenvedélyes levélben válaszoljon:
" Csak akkor lehetsz a vendégem, ha figyelembe veszed, ki vagyok; annyiszor jöhetsz hozzám, ahányszor csak akarsz, feltéve ha megelégszel azzal, amilyen én vagyok és nem csak azzal, amilyennek szeretnéd, hogy legyek."
Ezzel a mondattal és még sok másikkal válaszolt Bernhard arra a szemrehányásra, miszerint az ő szeretete kevesebb lenne a Wilhelménél."
(Henri J.M.Nouwen, Ich hörte auf die Stille)
Mellesleg Thomas Mann, Tolsztoj és Simone de Beauvoir könyveket, ráadásul Meister Eckhart Ewigkeit inmitten dieser Zeit c. meditációit hoztam haza a könyvtárból, mert annyi év után még mindig azt képzelem, lesz idő mindenre a röpke nyár alatt. Ezt az egy illúziót nem adom, ezt megtartom magamnak.
21 comments:
Augusztusban lesz egy hetem, amikor 9-4-ig "gyerektelen leszek" :-D már írom a listát, hogy a tervek szerint mi mindent fogok olvasni ezen idő alatt!
Nincs annál jobb vigasz, mint ha arról olvashatsz, hogy mások (pláne nagy és kiváló emberek) hogyan küzdenek meg, ugyanazzal. Vagy egyszerűen csak: hogyan küzdenek ugyanazzal; vagy még egyszerűbben: küzdenek.
És: a biztos kezed, amivel az adott helyzetben idézhető szövegek között válogatsz, Márta!
Mint mindig sokat arulnak el kepeid, azok a szekek a teraszon, mintha erezheto a parnak mozgasa a felallo szemelyek utan.Hat elolvastam.
Én akármilyen hosszút elolvasnék tőled, ahogy most is megtettem és máskor is.
Bernardnak igaza van a válaszában. Néha én is érzem, többet várnak el tőlem, de nem tudom teljesíteni. Ha ezt megérti valaki, akkor közelebb kerül hozzám, mert segít abban, hogy ne nehezedjen rám nyomás, és önmagam lehessek. A szeretet nem kevesebb ezáltal, sőt!
Olyan különlegesen kedves vagy, Márta. Hiszem, hogy ebben az életben mi egyszer találkozunk.
Szeretettel godolok rád.
Hiába lenne hosszú, én (is) elolvastam. :-)
már hogyne olvasnánk el ??!
A tőled kapott képeslap kint van a munkahelyi falamon a monitortól jobbra, egy kékes-zöldes templom festmény.
Eckhart mester engem is nagyon érdekel.
Várom-várom a postaládámban a huppanást:)
Mindig hosszút írj:) nagyon szeretem őket. már rég akartam írni, hogy néha eszembe jut, miközben Stifter Nyárutóját olvasom, hogy na ez biztos tetszene Mártának:).
én is inkább örültem, hogy egy hosszú jött a sorban... :)
Minél többet írsz, annál jobb nekünk.:)
Meg se számoltam mennyien voltak elöttem akik jelezték,minnél hosszabb annál jobb,szebb és maghatóbb írásaid,képeid.
Take it easy!Ami el kell jöjjön,az eljön.Hogy ia van az énekben:
"... Que Sera, Sera,
Whatever will be, will be
The future's not ours, to see
Que Sera, Sera
What will be, will be..."
de még olyan is van, hogy egyszerre vagyunk Bernhard-ok és Wilhelm-ek, hoyg miközben van, akinek azt mondjuk, így fogadj el, ne várj tőlem többet, másnak esedezünk a figyelméért, a szeretetéért, nem érzek ebben ellentmondást.
Es lam,vegigolvastam!
Levelet is szivesen :)
Eniko
Előttem Rita megírta, amit szerettem volna mondani.
(Naná, hogy végigolvastam)
Várhatok bármeddig..még jobban felgyülemlik a sor előttem, szebben-jobban nem tudnám leírni....ugyanazt.
Sóvárogva még annyit: milyen jó azoknak a jóbarátoknak, akik ezen a nyáron megkapják a bizonyos levelet.
Én itt semmit nem várok el, mégis azt kapom, amit szeretnék:)
Szeretetteljes üdv, Júlia.
olyan kellemes hangulatú írás, hogy néhány könyvedre kedvet kaptam, és szeretném élesztve tartani azt, ami árad a soraidból(és van a közelben egy könyvesbolt, ahol kaphatók ezek az említett könyvek)
Azt hiszem, ami a címet illeti, tévedtem. Köszönöm nektek!
és vasárnap azt a könyvet, amit annyira szerettem volna megnézni, beleolvasni Miattad!:)) - :az egyszerre az ölembe hullt,
és nem csalódtam, valóban nagyszerű
Látod, visszafelé olvaslak, most itt járok :-D
A barátságról írt gondolatok szíven ütöttek. Én is túl sok vagyok, lehetek és bár szívesen és sokat adok, amiért egy mosoly is elég cserébe, vagy egy tekintet, mégis ott van bennem az az érzés, hogy miért nem kapom vissza. Vagy pontosabba fogalmazva - miért nem akkora dózisban. Gyakran gondolkodom ezen és mára addig jutottam el, hogy nem lehet mindenki ilyen tömény. És én nem várhatom el azt a világtól, hogy az én képemre formálódjon.
Post a Comment