volt a köd és fehér a macska meg a lepkevirág a vázában. Odalent a faluban pedig volt egy átlátszó alap levegőréteg, abban jöttek-mentek szokásosan az emberek, arra jött - mintha süteményreceptet diktálnék... - egy tejfehér ködréteg, arra jött, de ez csak domb tetejéről látszott, a végtelen. Még mondja valaki, hogy az élet nem habostorta.
Tuesday, September 18, 2012
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
15 comments:
Én a "habban" szerettem volna legszívesebben lenni, tudva azt, hogy felülről majd valaki úgyis tudósít.
Hány méter magasan laktok?
;))))
De szép!
Úgy,de úgy szeretem a ködöt!!!!beburkol,mint egy takaró.:)El lehet benne rejtőzni....
Nagyon szépek ott felétek a ködös reggelek. :)
:)))pont ilyet láttam ma reggel felénk,
de nem köd volt, egy felhő beszorult a katlanba:))
:)))pont ilyet láttam ma reggel felénk,
de nem köd volt, egy felhő beszorult a katlanba:))
légszi segíts, vmi nem stimmel, asszem mindent kétszermond kétszermond
ezt (is) olyan szépen elmondtad:)
és mulattam is egy kicsit azon, hogy fehér volt a macska :))
Gyonyoru a taj!
ez remek tálalás volt:)
A KÖDÖT én is szeretem..sőt imádom,titokzatos..és rejtélyes..no meg hideg!
Ködösek a reggelek?:-)
Itt éppen most sütött ki a nap, gyorsan ágyneműt húztam.
Igen, ködösek...:)
És hogy a kérdésedre is válaszoljak: kb. 750 m magasan...
Ott azért már van köd, és tavaly irigykedtem a hóra is!:-)
Post a Comment