Olyan terek ezek, ahol nagyon fontos, hogy a Clementi-féle sonatine-k olyan pontosan és szépen szóljanak, mintha az számítana.
A megtett út s az útelágazások döntései által behatárolt világomban mind több az, ami én itt már sose leszek. De az az egy, ami vagyok és még lehetek, annyira szép, ha én azt tudnám!
Köszönöm a játékot és a barátságot...Már tegnap becsomagoltam ajándékomat annak az egy ismeretlen barátnak, akinek ma reggel indulás előtt kihúzta ugyan Enikő a nevét, de nem mertem még én sem megnézni, csak nagy sokára.
Kedves Adin(k)a, nagyon örülök neked, s ha olvasod ezt, írd meg a címed, hogy útnak indulhasson postaládád felé egy kis csomag.
11 comments:
hogy ti milyen gyönyörű helyen lakhattok:)
:) mókásak!
Utelagozasos dönteseink elött neha hangoztatjuk azt a mondast, hogy :"Nem tancolhatunk minden bucsuban".:-)Ha nem aprozzuk el magunkat vagy tudomasul vesszük, hogy mi minden nem lehetünk, de vegigmegyünk azon, amire kepesek vagyunk es lehetösegünk is van ra, akkor az tenyleg szep.
Gratulalok Adin(k)anak, es remelem, hogy baratsag nem csak ettöl a jatektol függ! Tudom, hogy nem! Nem akartam reszt venni benne, mert tavaly en nyertem( kesztyü), es nem lett volna szep, ha most beszallok. Ha veletlenül nekem kedvez a szerencse, szegyelltem volna magam.:-)
Legutobbi batorsag? Lakasfelujitas!!! Nem semmi belevagni!
Kedves Márta!
Az önmeghatározással kapcsolatban jutott eszembe ez a vers és megkerestem Neked. Fogadd szeretettel:
"Mit mondhatnék például egy
osztálytalálkozón magamról,
ha rákérdeznek hirtelen,
mi van velem. Mit is csinálok.
Mit mondhatnék erről azoknak,
akik tizenöt éve még
másként ismertek, vagyis akkor
egyáltalán nem lehetett
tudni, kiből mi lesz. Mi is
szeretnék lenni. Semmi. Hát
igen, rejtett vágyaimat
titkoltam mindenki előtt.
Nehéz kérdés most is. Hiába
kérdezik ezt jelen időben,
érvényes válasz a jövőben
létezik. Mikor múltra vált.
Ha majd újra, néhány évtized
múlva kérdik egyáltalán,
mégis, ki voltál öregem."
Most volt bőségesen időm, hogy olvassam azokat, amikkel elvoltam maradva, így ma végre ide is eljutottam. Lemaradtam a bátorság kérdésről, de így utólag megírom neked, mert olyan büszke vagyok magamra, hogy lassan lassan sikerül. Az én bátorság próbám, hogy boldogabb legyek napról napra. Elég nagy próba ez egy pánikrohamosnak, azt hiszem.:)
Megértem, ha már nem is győzöd követni a sort :)
Együtt örülök veled..., és nagyon szépek a lányok...., és három van belőlük...de jó!!!
úgy jövök már hozzád, mint kedvenc "kabalám"-hoz, naponta benézek, megcsodálom a fotóidat, és gyönyörködöm a hozzászólásokban...szívesen szólnék hozzájuk is: eSti szép ez a Jász Attila vers, Éva köszönöm a bölcsességed (itt is), gratulálok a szerencsés nyertesnek, boldogságos dolog meglepit kapni Tőled...
Gratula a nyertesnek!
Aranyosak a lányok :) és gyönyörű a táj.
Kedves Márta!
Még mindig nevetek, egyszerűen nem jön elhinnem, hogy engem húztatok ki. :)) Ezt nagyjából lehetetlennek gondoltam, de az is igaz, hogy a blogod nap mint nap tele van csodákkal, íme itt az újabb bizonyíték erre. Nagyon köszönöm a kedvességed és azt, hogy olyan sokszor megörvendeztettél már a bejegyzéseiddel és a nagyszerű fotóiddal. Isten áldjon! (Ui. A többit majd emailben.)
@kovtama!
tudod minap hallottam vkitől azt a "mondást" avagy mottót, ami szerint ő él, hogy: ugyanannyi erőbe kerül boldogtalannak lenni, mint boldognak! legyünk inkább boldogak!!
tehát mi rajtunk múlik, hogy ugyanazt az erőt mire használjuk, sztem is legyünk inkább boldogak! :) de azt is tudom, h.nem könnyű, mert mindig van min aggódni, izgulni, jönnek jobbról-balról a rossz hírek, de azért akadnak jók is!! és próbálok azokba kapaszkodni, többiről meg néhanapján tudomást se venni ;)
Már az én íróasztalomon van a kis csomag! :D Köszönöm ezt a nagyszerű meglepetést! :)
Post a Comment