Szeretném hinni, hogy ez a csodálatos erdő itt egyike a még megmaradt szabad, biztonságos helyeknek ezen a világon. Ahol számtalan mellékösvényt is ismerünk már, s ahova - ( a borzalmas híreken összetört és megedzett szívem féltése ellenére ) - magukban is kimehetnek a gyerekek, csak tudjam, pontosan hova. "Tudod, oda, ahol nagyon vastag az avar, még a második pad előtt jobbra felfelé, ahol a múltkor is olyan nagyokat ugrált Cuki." Hát jó. Miután rendet rakok a konyhában, én is utánuk megyek megnézni a (homályon is át)ragyogó mosolyukat s a vörösfenyőket.
Ó, a vörösfenyők! Ilyenkor, november közepe táján a legszebbek.
7 comments:
tényleg gyönyörű az erdő! No meg a mosolyok is:)
Hááát, ez nekem is nagyon nehéz volt, amikor már egyedül akartak bolyongani.....
A fenyők mesések!
Például egy, a fotóidból összeállított, könyv alakú, lapozható fotóalbumot szívesen kérnék a családomtól karácsonyra, ha lenne vebsopod és ott lehetne ilyesmit kapni. Mert az ember megnyugszik, ha rájuk néz, és elönti a "minden rendben!" érzés.
Hallgatva a 6-i enekesnot,vegigneztem kepeid, gyonyoru csendelet mindenik.Jo felettuk elbolyongani.!
Elmondták előttem, amit érzek. Azonkívül még el kell mondanom, hogy Cukinak az a pár fehér szőrszál( szemöldök, fejbúbos valami?)nagyon jól áll!:-)
:) Köszönöm Nektek.
Éva, az szemöldök, és állítólag érzékelőként működik, mert nem látnak nagyon jól ezek a nyuszik, és az érzékeli, ha van ott valami. Nagyon viccesen néz ki, mindenesetre.
Szükséges, vicces, aranyos és így nyuszi a nyuszi...
Köszi a választ.
Post a Comment