Jól van na.
Elismerem, hogy a valamivel több mint egy év, mióta elköltöztünk elég volt ahhoz, hogy teljesen elfelejtsem Bärbel címét, - egyrészt annyira ritkán írunk egymásnak, másrészt nem kézzel, - így csak álldogáltam itt tűnődve a megírt, leragasztott, címzésre váró karácsonyi levelemmel. Aztán megkerestem és felnagyítottam google térképen a várost, ahol három évig éltünk, majd gondolatban s a térképen kurzorral követve végigmentem a jól ismert utcákon a háztól, ahol laktunk - először jobbra, aztán megint jobbra, át a jelzőlámpánál az úton, előre, kicsit jobbra, kicsit balra, s a takarékpénztár felett, amit a térképen is jelölnek, ott lakik ő.
Odakint csendesen, kitartóan esik a hó. Ennek megfelelően havat lapátolunk és annyiszor mondunk egy-egy röpke fohászt, - én jóval hosszabbat is - ahányszor csak az utca elején levő meredek kanyaron át megpróbálunk hazaevickélni az autóval. Korcsolyázni viszem a lányokat, s én csöppet mindig össze is töröm magam, de nem baj. Idebent képeslapokat fabrikálunk, papírangyalokat, karácsonyi kekszet sütünk, s Astrid Lingren történeteket olvasunk. Karácsonyi partin még sose voltam, de majd most, nemsokára...
Egyszóval: itt van az öröm ideje.
Hát akkor, ne szomorkodjunk.
16 comments:
Jaj, de szeretnék most egy kicsit beköltözni hozzátok! Köszönöm Márta ezeket az adventi ablakokat, amin betekinthetünk az életetekbe!
Jaj de jó! nálunk nincs még hó... csak papírangyalok...
Nem szomorkodunk. Örömködünk:)
Biztos lehetsz abban Marta,hogy csak oromot osztogatsz szivunknek, olyan jo itt elleni, az asztal korul, a ropke (de annal tartalmasabb) irasaid mellett.
Ez annyira kedves volt! látom magam előtt, ahogy keresgéled s hoppá igen megvan, oké cím kipipálva, levél feladva!
Google(maps)(IS)a barátunk! :)
kicsit érthetően gyarló tulajdonságunk, hogy nem is annyira az idő, mint a hely távlatából, homályt terítsünk régi megrögzött dolgainkra, akár kényelemből is. A régi helyébe új történések, barátok, házak, és egyebek lépnek, lejjebb kerülnek emlék tárvermünben régi dolgaink...
"Odakint csendesen, kitartóan esik a hó." Ha egy kicsit feljebb lehetne csúsztatni ezt az országot, vagy hegyeket lapátolni bele, nem kellene az eget kémlelni vagy az időjárás jelentést vágyódással tanulmányozni, hogy lesz-e egy kis hó már végre. Ami volt, kevés volt.
Hogy karácsonyra is éppen essen, az már nem is tudom mennyire elérhetetlen álomnak tűnik.
Majd kérek szépen egy havas képet is legalább( az első adventi írás illusztrációja is szép), hadd nézegessem itt legalább a havat. :-)
Köszönettel!:-)))
:) korcsolyázni de jó! (eséssel együtt is) persze azért vigyázzatok!
A keksz hozzávalói már nagyon szimpatikusak. Én a Nálad talált Jutta féle narancsosat készülök megsütni, ez is az lesz?
ó, igen, ma bennem is ez volt: itt az öröm ideje.
:) S micsoda öröm, amikor a levél célba ér!
Kedves Márta!
Gyermekként sosem volt saját adventi naptáram, sosem volt meghitt, békés boldog karácsonyom.
Mióta anya és feleség vagyok, gyermekeim várakozása, a velük való készülődés, az örömük átélése kárpótol az üres, lélektelen évekért.
Sosem tudnám megfogalmazni a bennem ilyenkor kavargó érzéseket, hangulatot,repdeső örömet,és a végtelen hálát....
Ezért minden nap kinyitom nálad az újabb kis "ablakot", mert néha magamra ismerek, néha elgondolkodom, néha meg egyszerűen szavaid csak melengetik lelkemet.
Ez az "én" adventi naptáram. Köszönöm.
Eraanyu
Én köszönöm, Eraanyu, kívánok Neked minden jót, amire csak vágysz...köszönöm, hogy írtál.
Ciripbogár, ez nem a narancsos, de ez is finom, sokfélét kipróbálok, lehet majd leírom a kevenceimet...
Tamás, a karácsonyi parti néhány jóbarát karácsonyi hangulatú közös raclette vacsoráját jelenti még karácsony előtt, amihez mindenki visz hozzávalót. Én szalámit, sonkát és champignont viszek...
Ó be gyönyörű kép..! Ezt ismered? http://www.kinfolkmag.com/gallery/ Remélem tetszeni fog. :)
Köszönöm, tényleg tetszik..
Post a Comment