Még az internet előtti időkben, - nagyon kis aprók voltak a gyerekek, s én nagyon fiatal, - annyira vártam minden nap a Bartók Rádióban a folytatásos felolvasásokat...Így ismertem meg Polcz Alaine-t, először csak a nyugodt hangját. Most is rádiót hallgatok, évek óta ugyanazt. Én vagyok a hűséges hallgató. Míg az utolsó karácsonyi kekszeket teszem-veszem ki a sütőből, egy 1955-ös felvételre figyelek, a Tonio Krögert olvassa fel Thomas Mann maga . Ez az én mai napi ajándékom.
Hajnalban kinéztem az ablakon a sötétbe, s megláttam Mici fehér kis alakját az udvaron. Beengedtem, majd leültem egy kicsit a Szentírással s egy csésze kávéval - hát ő is odafészkelte magát. Így olvastunk egy kicsit, mostanában mindig ugyanazokat a történeteket. Karácsonykor ezeket köszönöm, ezeket ünneplem, s a legfontosabb mondatot, amit embernek mondani lehet: Ne félj.*
* (Lukács evangéliuma 1:13, 1: 30, 2: 10)
10 comments:
Drága Nagymamám mondta ezt mindig nekem... Köszönöm! amúgy is napok óta ő jár az eszemben s picit szomorú vagyok, mert a fizikai ölelése már nincs velünk... de a másik igen s ettől inkább a boldogság serpenyője lesz túlsúlyban :)
Köszönöm, ezt a mai gondolatot, és a többit mind amik vittek, vezettek és vigasztaltak ebben az adventben.
Nem sokszor mondta nekem senki ezt a mondatot. Én néha magamnak, és most itt is olvasgatom. Hátha beépül...
Ne félj...
en is imadom a radiot. nem s tudom, mi a varazsa? talan az hogy egyutt monfondirozhatok a bemondoval vagy az eloadoval, mig sutok, kotok vagy takaritok.
Lehet ennel meghittebb harmas:Mici,kave meg a Szentiras?
Mitol is felnel(nenk)
Tonio Krögert hallgatni magától Thomas Manntól, tényleg ajándék. Sokadszorra újra elolvasom, és nagyon szeretem.
Ismerkedtem a rádióddal.Én mint örök újrakezdő, sokat megértő de nem beszélő németes, hallgatni is fogom. Köszönöm.
Vasalás közben Tonio Krögert hallgattam a rádiódon.:-)
Én is hallgattam. :)
Együtt hallgattuk!:-) Gondoltam is rád, hogy talán közös programunk van.
Post a Comment