21.

Emlékszel Kriszti?
Mikor még fiatal lányok voltunk és sülve-főve együtt, aztán meg hosszú évekig mindenki szépen a maga útján - szóval régen, mikor előfordult ugyan, hogy véletlenül épp nem volt nagyon rendes a szobánk, hahaha!, s pont akkor toppant be valaki, - szóval akkor megfogadtuk, hogy sose fogunk mentegetőzni senki előtt. Semmiért.
Én nem tudtam ezt betartani, mert hol a rendetlen lakást mentegettem, hol a félresikerült ebédet, hol azt, hogy belőlem csak egy háziasszony lett. Szerettem volna, ha szebbnek-jobbnak-ügyesebbnek látnak, mint amit fel tudok mutatni. Pedig - pedig. Az is épp elég jó, ami van és ami még lehet. Különben nem jutott volna eszetekbe, hogy pont velünk szeretnétek tölteni a karácsonyt...

Ma köszönöm: a hópelyheket, a meleg sálat, a forró teát, s hogy csak picit vagyok beteg. Köszönöm a karácsonyi zserbó receptjét, s hogy egy kismadár nézi a fenyőfa alól a hóesést. S ami ma a szívemhez szólt és felemelt: köszönöm Zákeus örömét.

Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá:" Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: "Bűnös embernél szállt meg.” Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak:"Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." Jézus így felelt neki: "Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lukács 19: 1- 10)