(Thomas Mann, József és testvérei)
Igazából értem és megértem, hogy lehet a világot úgy is látni, mint egy hatalmas, kegyetlen, bűnös helyet. Átutazók vagyunk mindannyian itt csupán.
Ki ne ismerné jól az idegenség érzését? Ki ne várná akár tudva is, hogy hiába, egy szeretett személy érkezését, aki belépve a fülkébe puszta jelenlétével elűzné az elfelejtettség érzését?
Útitársai vagyunk egymásnak itt. Ez a világ pedig a mi világunk, és jó benne élni.
Ma reggel, egy jó kis hangos és poros házfelújítás kellős közepéről ugyanazt a dalt küldöm tovább mindenkinek, akit szeretek, amit az öcsém is küldött nekem a messzi távolból.
(Köszönöm az internet gyorsaságát! Köszönöm, hogy van testvérem! Köszönöm, hogy van dalom! Köszönöm, hogy szétverhetjük, majd sokkal szebbé tehetjük a fürdőszobánkat! Köszönöm, hogy ugyan az első wc-csészét, amit rendeltünk, leejtették, de a másodikat! A másodikat már nem.)
Szóval, Márti dala:
3 comments:
:-)
Jaj,ezt nagyon szeretem! Akarcsak a Marti-szovegeket!
:) Eniko
Visszamenoleg is elolvastalak, sok volt a potolnivalo, gyonyoru elmenyben volt reszetek:minden, a soteten kekulo tenger, a pici helyrol bokrossa gyonyoruve fejlodo kuszo virag....koszonom , hogy mindezt megosztod velunk is es szinesse teszed mindennapjaink!
Post a Comment