Tuesday, June 11, 2013

Tudom-tudom,

hogy az a heti fél óra zeneóra luxus ám, de én pont azért nem nélkülözhetem őket mégsem, amiért a lassú olvasásra méltó könyveket sem. Egyszerűen csak annyiról van szó, hogy segítenek élni. Nem tudok másképpen zongorázni, mint ahogyan élek, mint amilyen vagyok, ezen a héten mondjuk éppen bizonytalanul, visszafogottan, szégyenlősen, s hiába, hogy a hangjegyeket s a ritmust illetően nem is annyira rosszul, mert egyáltalán nem ez a cél. A jóindulattal mondott kritika édes ajándék, s úgysem lehet nekem olyat mondani, amit én már magamnak százszor el nem mondtam volna, - mégis, köszönöm azt a mondatot, hogy: "Denk daran, das es jetzt allein dein Klavierstück ist. Spiel es mit Mut und Selbstvertrauen..."*

* "Gondolj arra, hogy ez most egyedül a te zongoradarabod. Játszd bátran és önbizalommal..."


4 comments:

L. M. Zsuzsi said...

ez szép... a jó tanári mondatok is segítenek élni.

Éva said...

Most ( is) valami fontosat tudatosítottál bennem. Hogy az élet nem feltétlenül fontos része a gyorsaság. Megfelelni sem fontos, egyik nagy értéke az embernek, ha képes önmagát adni, és úgyis vannak, akik ezért szeretik.
Ezeket mind tanuljuk életünk folyamán, vagy rájövünk, vagy nem, és ha rájövünk vagy használjuk is, vagy megragadunk a kényelmetlenül fárasztó szerepeinkben.Éveim szaporodásával ez utóbbi felé billen a mérlegem. Nem megy ez sem azonnal, persze, hogy nem!De legalább vannak már felismeréseim.:-)

Éva said...

Azt akartam írni, hogy az előbbi felé fordul a mérlegem, és nem a szerepek felé!:-))) Remélem legalábbis!

Piroska said...

'A jóindulattal mondott kritika édes ajándék'...Istenem milyen igaz ez a mondatod...KÖSZÖNÖM...

Veled szépen indult a mai napom is:)

Neked is szép napot kivánok!

P.