a kertben a pünkösdi rózsák!
Már hétfőn is virágoztak ám. Csak híján vagyok kissé mostanában a békés magánéletnek, ezenkívül egy halom apró elhibázott - feleségként, anyaként, s kitudjamégmiként nyújtott - gesztus felett tépelődöm nap mint nap, valamint arra gondolok, fog-e vajon szeretni így még valaki. A mindennapi kis harcok, melyeket kényelmesebb lenne szemlesütve elkerülni ugyan, megtépázzák a ragyogást.
Minden nap arra gondoltam: legyenek akkor a pünkösdi rózsák az ünnep. És legyen az is, ahogy majd írok róluk. Nekem ünnep a virágok és az írás. Mindig ugyanaz a téma.
Tegnap este egyenként levágtam a már földre hajló virágokat, majd vázába tettem őket, hogy szép legyen a vasárnap reggeli ébredés. A késő este még utolsó nekifutással valamennyire rendberakott konyha és nappali, a kis asztalon az óriási rózsaszín virágok, ahogy besüt rájuk a Nap - ez ünnep, remény és erő. Ez az igyekezet, ez a fáradozás, ez az időnkénti elkeseredés, s a mindent átölelő szépség : ez az emberi élet, melynek minden napjáért érdemes hálásnak lenni.
Én ebben hiszek, még akkor is, amikor egyáltalán nem.
God will make a way where there seems to be no way
He works in ways we cannot see, he will make a way for me
He will be my guide, hold me closely to His side
With love and strength for each new day
He will make a way, he will make a way.
Sunday, June 30, 2013
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
8 comments:
Olyan gyomyoruen leirtad ezt ujbol Marta!
S amikor neked ünnep, nekem is van, miről írnom. :)
Ez a kissé megfáradt rózsaszín szívemnek kedves.
A mindennapi kis harcaink, elhibázott gesztusaink pedig foglalkoztatnak, éppen aktuálisak nálam is, de az is lehet, hogy jelen vannak mindig, mert így teljes az élet. Mégis tépázzák azt a ragyogást, amit végre elérünk!
bocsa, elhibáztam, próbáltam javítani, de az már nem az igazi (fényem csorbul:)))
azt akartam mondani, hogy a 3. kép az nagyon telitalálat számomra: a színek, a rozsdásodás, az újságpapír, a dús virágpompa
sokáig nézegettem, a
aztán elmentettem magamnak, hogy máskor is ránézhessek, és eszembe juttassa szerénységed
ezt az éneket talán egyetemista koromban hallottam először és azóta is nagyon szeretem. jó volt most együtt énekelni a kórussal :)
köszi :)
A karmesterünk mostanában fedezte fel a Oslo Golspel Choir-t, és ennek következményei vannak az új énekeinkre nézve ...:))
Szia Márti,
olyan jó itt Nálad. Szép zenék, szívet melengető írások. Köszönöm! És gyönyörű napot kívánok Neked és a családodnak is.
Klaudia
Post a Comment