"Elfogyatkozott

és meghala; de három nap múlva ismét föl fog támadni. A mélység kútjába zuhant alá Attar-Tammúz mint esti csillag; de bizonyos volt, hogy mint hajnali csillag megint kikel majd belőle. Ezt nevezik reménynek, ami igazán édes ajándék. És mégis van benne valami tilalmas, mert megrövidíti a szent pillanat méltóságát, és elébe vág a körforgás ünnepi óráinak, amelyek még nincsenek itt. Minden órának megvan a maga tisztessége, és nem él jól az, aki sohasem tud kétségbeesni. Józsefnek ez volt a nézete. Reménye mintegy legbizonyosabb tudás volt; de ő a pillanat gyermeke volt, és sírt."
(Thomas Mann, József és testvérei)

S még egy, már sokszor idéztem:  "Inexcusable to travel - or even live - without taking notes."(Kafka:Travel diaries)

Kicsit sűrű volt az élet, majd kicsit elutaztam, és sokkal kevesebbet jegyzeteltem, mint szerettem volna, így az összes jó gondolatom jött és ment, a kis fekete füzetben mindössze egyetlen Thomas Mann idézet tanúskodik a 2000  m magasságban eltöltött napok olvasmányáról, valamint néhány fénykép az időközben szétesőben lévő gépem memóriakártyáján, továbbá az egyetlen jó farmernadrágom térdén még mindig ott ékeskedő fűfolt, mikor letérdeltem megcsodálni a kis fehér krókuszokat a csodálatosan lágy reggeli fényben. A lábnyomokat már rég betemette a friss hó, minden bizonnyal.

A Biblia pedig, és Thomas Mann mindent tud, amit az emberi lélekről itt tudni lehet. Elképesztő.