Málta (1.)

Előszó: most először éreztem késztetést arra, hogy ne írjak ilyen kis úti beszámolókat, amilyeneket szoktam pedig. Nem is tudom miért, de néha én is érzem, hogy annyi év után lassan már nem olyanok a blogok, mint voltak, s egyébként is annyi minden megváltozik, amit én szívesen megőriznék úgy, ahogy van. Hogy aztán mégiscsak írok kis úti beszámolót, amilyet mindig szoktam, az azért, mert szeretem azt a szót, hogy "mégiscsak", s mert a szívem megszakadna, ha a világnak ez a kis mesélős sarka egyszercsak eltűnne.

Szóval Málta. Merthogy ez is belefért a pünkösdi szünidőbe és a költségvetésbe, és ezt köszönöm.
Málta csodálatos. Szeretem a kicsi szigeteket, mert néhány nap alatt is be lehet őket keresztül-kasul járni, lehet kedvenc elhagyatott tenger-öblöt és kávézót máris szívbe zárni, és észrevenni, hogy a máltaiak szeretik a cicákat. Két dolog hiányzott amúgy itthonról: a zongora és a Mici. Utazáskor mindkettőt muszáj itthon hagyni: az egyik túl nehéz, a másik pedig annyira retteg, ha autóba tesszük, hogy valószínüleg már a falu szélén idegösszeroppanást kapna.
Szóval Málta, szóval a cicák, szóval kedvenc kávézó. Ez utóbbiban egyetlen kávét sem ittam, de azért szeretem, mert komoly cica ül az ajtajában, és ellenállhatatlan kis tábla hívogat befelé: Get your books from here. (És akkor ide rajzoltak egy könyvet). 1 Euro each!!