Ebből egyik az az 1 eurós köny, amit még Máltán vettem volt a cicás kávézóban (az egyetlent amúgy az összes többi közül, amiről én, idegesítően sznob kékharisnya, el tudtam képzelni, hogy tetszeni fog, és tetszett is) s aminek az elejére beleírta valaki, hogy "Please return when finished to ...", de csak ezért nem megyek most már vissza. Talán odaadom valakinek. Ki kéri? Angol könyv. Ilyen ajánlással nem tarthatom meg magamnak...
A többi is hihetetlen módon került hozzám, jó helyen lévén jó időben: egyszerűen csak el lehetett hozni, ami tetszett, s cserébe, ha úgy gondoltam, egy kis aprópénzt adni, jótékony célra. Persze, úgy gondoltam, s a boldogságot, ami hirtelen csak úgy elfogott, szép lassan ellensúlyozni kezdte a szomorúság: egy idős hölgy ajándékozta el ilyesformán hosszú élete során összegyűjtögetett könyveit.
Hazajőve megnéztem az én kis könyvtáramat, végigsimítva a borítókat, hogy mit lennék képes odaadni, hát semmit. A Hemingway, a Thomas Mann, a Sebald könyveket? Vagy a Susan Sontag esszéket? Talán a Pilinszky, József Attila köteteket? A C.S. Lewis, a Polcz Alaine összeset? A Boltosmeséket? Bonhoeffer teológiai eszmefuttatásait?
Majd egyszer, esetleg, egy-egy nagyvonalú gesztussal, ahogy azt érdemes - a gyerekeknek, egy-egy jóbarátnak, egy-egy idegennek. Aki engem szeret, szeretni fogja vajon a könyveimet is?
Mindenesetre ez van, ennyi eszem van.
Boldog szombatot!
10 comments:
köszönöm, boldog szombatot adtál, cserébe én is boldog hétvégét kívánok neked, mert szeretlek, és szeretem a könyveidről a gondolataidat is:)))
Doktor Sétamárta, hagyma vagy alma, titokban vagy tudottan, ébren vagy álomban, piros vagy fekete, ajtó vagy ablak, nyitni vagy csukni, foggal vagy körömmel, vajjal vagy mézzel, előbb vagy utóbb, ölelni vagy csókolni, életre vagy halálra. Sétál föl-alá Doktor Sétamárta, lehet, hogy hagyma, lehet, hogy alma, lehet titokban, lehet tudottan, lehet, hogy ébren, lehet, hogy álomban, lehet, hogy piros, lehet, hogy fekete, lehet az ajtó, lehet az ablak, lehet, hogy nyitni, lehet, hogy csukni, lehet foggal, lehet körömmel, lehet, hogy vajjal, lehet, hogy mézzel, lehet, hogy előbb, lehet, hogy utóbb, lehet ölelni, lehet csókolni, lehet, hogy életre, lehet, hogy halálra, menjenek haza szépen....:))))))
Ha ez a máltáról hozott könyv borítója, akkor nem csodálom, hogy elhoztad!:-)
Én kérhetem? Aztán majd én is továbbadnám valakinek, aztán ő is, és így szép lassan körbeutazná a világot...
Azok a felsorolt könyvek, melyektől nehezen válasz meg, megmaradnak a lányoknak.(?) Kerülhetnek jobb helyre? Legyen a döntés az övék.
Csak egy ötlet, nem kell így tenni persze.
Éva, ez logikus.:)
Nóra, akkor a könyv a tiéd. De jó!
Kiváncsi lennék a könyvre, de sajnos nem tudok olyan jól angolul, hogy belevágjak az olvasásába. Amennyire Téged megismertelek, biztosan tudom, hogy nem volt rossz választás, mikor elhoztad...Én így vagyok nagyon sok könyvvel, legszívesebben magammal vinném majd a másik életembe őket, hiszen könyvek nélkül nem érdemes élni sem.
Na ezt már lekéstem, majd legközelebb.
Márta! Tőled egy új bejegyzés már hatalmas ajándék...nem beszélve a Tőled kapott képeslapról, levélről, virágmagokról...
...én ma Neked boldog Vasárnapot kívánok!!
P.
Mintha a férjemet hallanám, ő is csak azokat a könyveket adja tovább, amiből kettő van, és nagyon szereti C.S. Lewis-t. :)
Post a Comment