Tuesday, July 16, 2013

Véletlenül


vettük észre, (mert a leglehetetlenebb időpontokban is képesek vagyunk nekivágni az erdőnek), de másnap a rádióban is bemondták, hogy rajzanak a szentjánosbogarak. Németül Glühwürmchen, vagy ahogy mi mondjuk: glűvürmtyen. A glűvürmtyenek a világ legközönségesebb, kis fekete-barna bogarai amúgy, nappal. De aztán! Ha leszáll az est! Ha leszáll az est, s az erdő ösvényeit csak halkan világítja meg a Hold, jobbra-balra benézve a sűrű fák közé meseországot lehet látni a többszáz apró, repkedő lámpás fényénél, s ez nálam jóval kevésbé poétikus kelekótyát* is csodálattal töltene el, én mondom.

*A kelekótyát a tőlem megszokott udvariassággal csakis magamra értem. Mert "nem találok szavakat magamra". **
** József Attila, (Keltezetlen töredékek)

6 comments:

kovtama said...

Gyerekkoromban mennyit gyűjtöttünk befőttes üvegbe! Mostanában nem látom őket.:(

Monika said...

Már nagyon-nagyon régen láttam szentjánosbogarat.A gyerekek kicsinyek voltak és a Balatonnál voltunk.Nekem mesebeli kis lámpásos bogárkák.:)

L. M. Zsuzsi said...

"s az erdő ösvényeit csak halkan világítja meg a Hold" - jajIstenem, ez milyen szép. A fotód is, nagyon!

kastanie said...

glűvürmtyenek:-)

Pár éve láttam meg ezeket világítás nélkül, hát, egészen elcsodálkoztam.

Remélem, sokak tanácsát megfogadod és olvashatjuk egyszer ezeket a bejegyzéseket kötetben is.

Annás said...

A szentjánosbogarakat én is nagyon szeretem :) Nyár elején, amikor este nagy vihar volt, néhány bogárka vizesen odaragadt egy bokor leveleihez a kertünkben. A nappaliból néztük őket, és amikor villámlott, hirtelen sokkal fényesebbek lettek. De tényleg!

Gyöngykaláris said...

:) idén nyár elején láttam életemben először szentjánosbogarakat az éjben... mi is azt éreztük a lányommal gyerekesen rácsodálkozva, hogy meseországba csöppentünk.