Friday, July 19, 2013

Mindenkinek

olyan kevés kell a remény újraéledéséhez, mint nekem? Talán elég csupán annyi, hogy újból meghirdetik a tanfolyamot, ami tavasszal a túl kevés jelentkező miatt maradt el? S nem számít, hogy most is túl kevés lehet a jelentkező, mert bennem már él a remény, s én már örülök, hogy tanulhatok valamit, ami eléggé praktikus. Ebben a világban meglehetősen praktikusnak kell lenni. Fontos, hogy legyen minden napra feladat és erő. Hogy legyen mindennapi kenyér. Amit - eldöntöttem - mostantól újból magunk sütünk. Nem nehéz, kell hozzá: boldog szív, csillogó tekintet, munkakedv, idő, s esetleg egy kis liszt, egy kis élesztő, só, víz. Ennyi.

9 comments:

vacakka said...

Gyönyörű kisleány! :)

Veress Róbert said...

:)

iri said...

Hat igen , ilyen segitseg melett!

Lele said...

Egyszerüen lenyügöző!

Piroska said...

Hogy mi minden benne van abban a ' mindennapi kenyerünkben'...

Jó tanulást/kikapcsolódást a tanfolyamon Neked!

Szép hétvéget!

Szeretettel,
P.

P.S. Szép lány!

aarkus said...

Azta, micsoda szépséges kenyér!!!

betti said...

Jó Téged olvasni, most is, mint mindig!
Gyönyörű képek és gyönyörű tiszta tekintetű gyermek!

Szera said...

:)

Gonda Hajnalka said...

Hű de jók a képek! Megkívántam a kenyeret:)) D:))