Csak most. De most aztán!
Sose szerettem különösképpen őket - s mégis: e hatalmas szirmok, e ragyogó sárga, e méltóságos virágzás - az elegancia netovábbja, ó!
Megszépítik a kertemet, a napomat. Kicsit meghatódom.
Délután levágtam három szálat s vázába tettem - lassan, egyenként, megadva a módját. Később, indulás előtt csokrot kötöttem, majd elvittem ajándékba egy Iris nevű jóbarátnak.
Most pedig elhoztam ide is...Hadd legyen feltűnés nélküli történet belőle egy félreeső blogban, miközben odakint leszáll az éj, s lassan álomba merül az egész világ....
11 comments:
Tudod, az én stílusomhoz sem passzol annyira az írisznek ez a nagyvilági dámás, selyemszatén-nagyestélyis megjelenése, de mióta tudom, hogy a világ legdrágább, aranynál is drágább illóolaja készül a gyökereiből, amit még sohasem szagoltam, de tudom, hogy valami nagy, szép titka van, azóta nagyobb tisztelettel nézek rá :-) ráadásul olyan hálás is vagyok neki azért, hogy jól érzi magát ebben az agyagos nagyon kötött talajban, ami a mi földünket képezi...
jaj Zsuzsi, de jó dolgokat mondasz
tetszik ez a nagy szép titok...meglehet az irisznek több fajtája, lehet ebből tán nem is (inkább a kékből) , de szeretem hinni, ennek is van titka, :)
(ezért szeretek erre kószálni, annyi mindent meghallok) :)))
(Sajnos nem tudom, hogy melyikből, a kékből-e vagy más színűből, csak azt olvastam, hogy épp az Iris germanica gyökeréből desztillálják, három éves szárítás után.)
Nahát, mondjuk én erről semmit sem tudtam, csak nekem sem tetszett soha ez a virág, pont mert olyan nagyon elegáns, - és már annyiszor előfordult, hogy a túl elegáns, feltűnő, hangos embereket is inkább elkerültem, csakhogy amikor mégis közelebb kerülök hozzájuk, akkor kiderül, mennyire szépek, jók, mennyire jól meg tudjuk érteni egymást. Visszatérve az íriszhez, lenyűgöz, hogy ennek a kis területnek itt körülöttünk még mindig van meglepetése számunkra...Azt hittem, már minden titkát ismerem.
Mostanra tudnod kellene, hogy nem vagy félreeső:). És számomra mindig szépen tűnsz fel...
Oh, ezek az íriszek...
Nálam világos lila színben pompázik, de be szeretném szerezni, a sárga, bordó, sötét lila, és még nemtudommilyen színben virúlóakat is :)
ÉN imádom őket :)
Köszönöm a bejegyzésedet!
Én is köszönöm, hogy írtok...
ja, és igen, nem, nem félreeső! nagyon is központi jelentősége van a blogodnak, legalábbis számomra egészen biztosan!
Számomra sem félreeső, sőt!:-)
..én is szinte naponta töltekezem itt, Márta! Szíves köszönet érte!!!
Post a Comment