Néha mégis kiteszem a lelkem egy-egy forgalmas helyre, hogy mindenki lássa - de mindenki siet, nem látja senki: tessék, így néz ki valahogy, ennyire sérülékeny, ennyire szeretne - mit is...nem, nem kell egymillió lájk, elég egyetlenegy is, valaki elképzelhetetlenül fontostól.
A békéhez vezető út valahol a viharon túl van. Nincs mit tenni, mint jó fájdalmasan magamba nézni, s megérteni, emberfia engem boldoggá nem tehet. Az én életem - az én felelősségem. Mi mással fejezhetném ki jobban a szeretetem, mint az elengedés ajándékával?
Nagyon szeretlek - lehetsz hát szabad.
Nagyon szeretlek - lehetsz hát pont olyan, amilyen vagy.
18 comments:
szia
(kimondhatatlanul fontos vagy)
Az elengedés, az elfogadás nagy művészet és nagy erőpróba. ha sikerül,akkor már nagyon jó.Én szintén így....
szívemből szólsz...
"Nagyon szeretlek - lehetsz hát szabad.
Nagyon szeretlek - lehetsz hát pont olyan, amilyen vagy."
Mennyire fontos, és mennyire hiányzik, ha nem élhetjük át!
Ha képes vagy megcsinálni, hogy kicsit nem pusztulsz te magad bele, akkor nagy ajándékot vagy képes adni.
Enikőnek boldog szülinapot!
Mici a tetőről nézi a világot! Csúcs!!!
Igen, a Mici! És nem Enikőnek, Annának volt születésnapja (csak nem szabad nekem minden képet feltenni, amit szeretnék.)
És igen, én ezeket az elengedős viharo(cská)kat minden egyes szeretett baráttal, családtaggal átélem, amikor csak észreveszem, hogy csak akkor vagyok jól, ha ő úgy tesz-vesz, ahogy én azt szeretném.
Köszönöm, hogy írtatok!
Csodálatos írás ismét!:)
üdv. Márta Budapestről
"Don't let your happiness depend upon something you may lose."
~ C. S. Lewis ~
Ezt ma olvastam itt:
http://thistlecovefarm.blogspot.hu/2014/05/sabbath-keeping_25.html
Javítás: Boldog szülinapot Annának!
Átéltem mindkét oldalát,ki nem? Azt is, ha tőlem várták el, azt is ha én vártam el mástól... Mert félünk, mert a komfortzónánkat olyan nehéz elhagyni, és megszenvedjük, és más is szenved tőle, és lassan azért haladunk, de nagyon felnőttség, és önuralom kell hozzá...És főleg szeretet!
Pár hónapra magamba burkolóztam. Esélyt se adtam másoknak, nem érdekelt senki, nem akartam semmit. Csak úgy voltam. Jól voltam. Meglepően jól. Aztán megint elkezdtem (el)várni, és megint szarul lettem. Rém érdekes ez a tanulság...
Fordított rétegződésű lélek vagy te is, Márta! :-) Az utolsó kép különösen szép.
Gira, nekem nem megy valami jól a beburkolózás, van bennem valami sürgetés, hogy történjen mindig valami, ami lélektől lélekig való, legyen annak valami jele a világban, hogy létezem - ennek nagyon sokszor az az ára, hogy nem vagyok jól, igen, ebben igazad van. (kérdés, hogy lehet az a legfőbb cél, hogy jól legyek...)
Eszter, nekem mindig ünnep, ha te kommentelsz. Tényleg!
Köszönöm, hogy írtatok!
Ó, Márta, annyira értem ezt a kettősséget, amiről írsz!
(és azt hiszem, fegyelmezett tóként a viharban megőrizni a felszín simaságát: ez önmagában is heroikus feladat... a végtelen hétköznapokban sokkal nehezebb, mint olykor egy-egy rövid nagyobb bajban, ideiglenesen)
"Néha mégis kiteszem a lelkem egy-egy forgalmas helyre, hogy mindenki lássa - de mindenki siet, nem látja senki." Annyira ismerős! Nem tudom hogy lehet ehhez a helyzethez jól viszonyulni.
Én sem tudom. :)
Post a Comment