Akkor arra a két fillérre gondolok az özvegyasszony kezében*, aki a keveset gyönyörű méltósággal teszi oda a templom kijáratánál álló perselybe, még akkor is, ha igazán nem szükséges, különben sem számít, nem látják, vagy nem látja, hogy látják.
Nem azért gyönyörű, mert ad, hanem azért, mert nem adja fel. Gyanítom, hogy e kettőt különválasztani amúgy sem lenne lehetséges.
* Lukács evangéliuma 21: 1-4
Azokban az időkben az emberek áldozatot mutattak be a templomban, ki-ki lehetőségei szerint, a szegények általában galambot hoztak, mert azt szinte mindenki megengedhette magának. Akinek még galambravalója sem volt, nem maradt más lehetősége. Kivéve a perselyt a templom kijáratánál, ahova ki-ki annyit dobott be, amennyit akart, előírások nem voltak, s a templom fenntartása is már rég nem a persely-adományokból történt.
14 comments:
A mai "tökéletes" világban mindenki kevésnek érzi magát. Ami van és ahogy van, pont jó és elég, ne várjunk többet, ennyi az élet. Néha elhiszem :)
A legértékesebb blog díjat azért kiosztanám Neked!
Ha tudnád, hogy nekem mennyire kell, amit adni tudsz!
Mindig várom, és megköszönöm!
Bámulatosan gyönyörű!
Rónay György
A kert
A b.-i vonalon, két állomás közt, körülbelül egyforma távolságra mind a kettőtől, van egy kis kert. Mindössze néhány négyzetméter, és a leglassúbb vonat ablakából is mindössze néhány másodpercre látszik. Se tanya, se kunyhó, se őrház nincs a közelében. Semmi, csak ez a kert, tavasztól őszig virágban.
Valaki eljön valahonnét, talán kilométerekről, és fölássa a földet. Magokat szór, palántákat duggat. A kert a legnagyobb aszályban is virít: valaki eljön valahonnét, és megöntözi a növényeket. Kút nincs a közelben; talán kilométerekről hozza a vizet, kora hajnalban vagy késő este; mert a kertben soha nem látni senkit. Semmi mást, mint a virágokat.
Kié lehet ez a kert ott a sínek mentén: ez a maroknyi virág a le-lecsapódó mozdonyfüstben? Kinek lehet fontos, hogy aki a világnak azon a pontján kinéz a vonat ablakán, tavasztól őszig virágot lásson?
Mindenesetre van egy ember, akinek fontos. Akinek az a fontos, hogy a virágait lássák, és nem az, hogy tudjanak róla. Egy Névtelen, aki a világnak azon a parányi pontján évről évre új lapot ír a virágaival egy Kódexba, amelyet még a leglassúbb személyvonat ablakából sem olvashatni tovább egy-két másodpercnél.
De aki olvasta, sosem felejti el. Az tudja, hogy van legalább egy pontja a világnak, ahol évről-évre kivirul ugyanaz a kert, ugyanannak a névtelen szorgalomnak a szeretetében.
Köszönöm soraidat! Nagy erőt adnak mindig. üdv. Márta Budapestről
olyanok a képeid, hogy hatalmas (nem két fillérke)értékben gazdagítja az én lelkem...talán pont, mert ilyeneket mondasz közben, ezért merem elvenni, nem röstelkedve, és hálásan megköszönöm, minden szavadat, és minden olyan szót, amivel szócsöve vagy egy nálunknál hatalmasabbnak, anélkül, hogy ez nehezedre esne, és ettől
ettől olyan jó ide jönni, lekucorodni a hokedlid mellé, hallgatni a magadat szerénynek elfogadva, és nézni, csak álmélkodni, mennyi mindent adsz a fotóid által is
Amíg csak itthon vagyok, magamat bátorítom, magamat értékelem, magamat dicsérem, addig minden jó és szép. De abban a pillanatban, hogy kitekintek a világba vagy kimegyek emberek közé, parányira zsugorodok én is és az érdemeim is. Olyankor elhalkul a hang bennem és a többiek vélt ítéletei ordítanak a fejemben.
Balázs Gira, köszönöm!
Olyan "homecoming" erzes tolt el ahanyszor bekukkantok hozzad! :) Honapok ota kimaradt, fejetetejen allt a rutinos eletunk, de nagyon jo erzes ujra itt lenni, orakig visszaolvasni! Nagy aldas szamomra minden irasod, en is koszonom!
Jade
Hálás köszönet részemről is, Márta! Amikor összecsapnak fejem fölött a villámok, akkor itt vagy Te, a kis meghitt világoddal, gondolataiddal! Mindig erőt merítek soraidból!
Köszönöm!
Szeretettel gondolok Rád!
P.
Köszönöm!
egy hétnyi "amikor" után ... én is nagyon köszönöm
Köszönöm, Márta, ez az írásod választ adott egy hasonló kérdésemre.
Jól fogom kezdeni a hetet.
:)
Post a Comment