Thursday, May 29, 2014

Egészen

rövid tétovázás után a kitartó, hideg eső ellenére is elmentem túrázni, ( s nyilván szinte senki sem jött el, aki ígérte volt,) csak hogy - a közben eltelt gyönyörű, keserves évek után, mikor se idő, se erő azon tűnődni, ki vagyok s mit szeretnék különösképpen nem volt - szóval csak hogy eszembe jusson: én pont ilyen vagyok, ugyanaz a rég nem látott, kedves személy a lassan hömpölygő idő túlpartján, akit őrzök a szívemben, s akit egészen különleges pillanatokban, csak úgy, a mindennapi élet mindennapi gesztusain túl is - csak ami most éppen van: főzöm a tejbedarát vacsorára, melegítem a kakaót, segítek befesteni a kartonkutyát,  megengedem, hogy itt aludjon a kisbarátnő - kicsit bemutathatok a gyerekeknek, nem lehengerlő dolgokat persze, de ragaszkodom hozzá, hogy tudják: az édesanyjuk olyan lány volt, aki szeretett nagyokat járni odakint a zuhogó esőben...


4 comments:

Éva said...

Én is elmentem volna esőben, is, sőt!Szeretem az esős napok mélabús hangulatát, az erdőben pedig a cseppek még inkább megülnek a leveleken, füvön, mindenhol...
A lányok pedig hadd tudjanak meg minél többet rólad!

Piroska said...

Én is, én is, én is :) olyan esős, de mégis kedves számomra e bejegyzésed hangulata! Köszönöm!

Katalin said...

mi itt aztán ígérünk nagyokat, messziről persze könnyen,mentünk volna persze, a folyamatosan szakadó esőben meg oda meg vissza :))))
azért remélem nem szedtél össze csak szép emlékeket, semmi nátha meg megfázás, ugye, nem áztál át, és nem fáztál meg, mond, hogy semmi baj, mert tudom , hogy a fáradt embert még jobban leveri a lábáról a dátha

márta said...

ne félts, vagány vagyok :)

(és köszönöm)