A mi anyáknapjánk.

Azon tűnődik: milyen lenne, ha ő lenne az anyám, én pedig a lánya...Egyrészt - mondja, megigazítva laza magas kontyba tűzött haját szemtelenül fiatal, friss és csinos fején - akkor is ő lenne a szebb, és nem lenne annyiszor fáradt, s nem engedné annyiszor mások akaratát érvényesülni, jobban, sokkal jobban harcolna azért, ami jár, ésésés...  - majd mikor mindenféle sértődöttségből szabadon csak annyit mondok, tiszta szívből kívánom, legyen mindig szebb, jobb és sikeresebb, mint én tudtam, tudok s még fogok tudni lenni, akkor meg fogja magát, a nyakamba vetődik, s  mint gyümölcs a fán, zokog, zokog szótlanul, közben ölel szorosan, de olyan szorosan, hogy alig kapok levegőt.