mindennapi szokások: a csésze kávé hajnalban, az olvasás, az írás, a konyhaablakban nyíló kaktusz virágán való ámuldozás mind megannyi kicsi szárny. Segítenek átrepülni a jobbára azért csak vánszorgáson túl ezen a szürke, embert jól megpróbáló januáron.
De ha - a mindennapok sorát fájóan és élesen megszakítva - oly ténnyel találom szembe magam, amitől hirtelen nem is kapok levegőt, akkor nem segítenek a szárnyak. Akkor nem vagyok kis ideig semmi más, csak egy lefelé mind gyorsabban zuhanó madár. S akkor nem tud vigasztalni semmi más, csak a remény, miszerint "nemcsak az élő, hanem az aláhullt verebecskék is számon vannak tartva." ((Visky András)
A poklokat épp csak megpillantva fordulok is, millió köszönettel, hogy lehetséges - vissza. Vissza az érthetően mindig túl kevéssé becsült mindennapokba, ebbe a nagyon szürke januárba. Messze vagyok még attól a személytől aki lenni szeretnék. Minduntalan összecsapnak felettem a hullámok. Ráadásul hiányzik a D-vitamin is. Mégis, egyszerűen csak jó itt lenni, jó élni, jó ma kicsit még korábban kelni, hogy a nap egyetlen csendes időszakában legyen időm olvasni egy oldalt, leírni egy mondatot, megnézni a kaktuszt a konyhaablakban, elrendezni a szárnyaimat, mielőtt átrepülöm a mai napot .
Jó reggelt, Világ, jó reggelt odakint és idebent!
10 comments:
Ezeket a mondatokat én is írhattam volna, annyira jellemzőek rám is mostanában...
Vártam már egy írást tőled. köszönöm.
Nagyon szép az egész,úgy ahogy van,köszönjük,Márta!
Adnék neked egy csipetnyit az én ébredéseimből...
Duna - szürke, fekete, acélos hajnal, aztán egy villanás és elragadó fénycsík, csak nézem, ahogy a rózsás fények tobzódni kezdenek az égen, vízen...
Míg kivilágosodik, s a szürkeségből karcsún, vágyakozva magasba nyúlik vén cseresznyefánk ága, napfényre vágyva.
S ez fény lassan színesre mos mindent, - ez kegyelem, ilyen a reggelem.
Csak azt akartam fent is mondani, hogy elvagyok D vitamin nélkül, ha szép havat látok. Olyat, mint amit te az autó ablakából.Sajnos itt nincs, de mit nem adnék érte.
Tőled( is) tanulom, hogy mindig annak kell örülni, ami van.
Köszönet érte!
Igen, én is írhattam volna, éppen. A lelkemnek balzsam a blogod :) Nagyon szeretem. Barátok vagyunk, hogy lehet ez? Nem találkoztunk, és mégis ismerlek. Erre mondják, hogy rokon lélek?
Szervusz! Nagyon régen nem néztem a blogodat, mostanában sok új volt az életemben. Nagyon örülök,h hogy rádtaláltam újra! Köszönöm! Ilona
Köszönöm nektek!
imádom ezeket a valódi-otthon képeket, csodás - szívet lelket megölelő - hangulata van...
jót nevettem az adóügyi papíron, ...még az is szép :)
Post a Comment