Egész

délután régi fotókat nézegettünk, a szőnyegen ki erre, ki arra elnyúlva, és régi hangfelvételeket hallgattunk, ugyan egyik sem az én érdemem, sem a fotók, sem a hangfelvételek, mert kamerát én úgy hét éve vettem először a kezembe, addig nem volt időm, nem érdekelt, mert arra összpontosítva minden erőmmel, hogy szép sorban elvégezzem a legfontosabb tennivalókat annyi eszem nem volt, mert nem is gondoltam rá, hogy hát ez volt a legfontosabb, ezek az emlékek, miket majd egy ködös januári délután jó lesz elővenni s nézegetni a szőnyegen, ki erre, ki arra elnyúlva, míg világ a világ, s még két nap.