szóval mikor sötétben indulok el itthonról és sötétben érek haza, s bár szeretem a helyet, ahol közben vagyok - szeretem az asztalom, a székem, a fehér falakat, hogyne szeretném, itt keresem meg a mindennapi kenyérre valót - de hogy napfény, vagy legalábbis természetes fény ömlene be az ablakon, azt a legjobb indulattal sem mondhatni.
Piros nyaklánccal, munkakedvvel, pislákoló belső fénnyel küzdök a szürkeség ellen.
S mint minden halandó ember, gyakran halok közben hősi halált.
Ebédidőben viszont! Veszem a termosz teám, a szendvicsem, az almám és megyek.
Megyek, megyek, mindegy merre, csak hadd lássam az eget, a kacsákat, a fákat, a havat, a vizet.
Hadd érezzem a metsző hideget.
Hadd ne felejtsem el, milyen drága, milyen gyönyörű ez a világ.
Visszatérve folytatom a munkám, ahol abbahagytam. Az egyik számla úgy néz ki, gondolom magamban, mintha macska szájából húzták volna ki. Kis, keresztül-kasul ráragasztott, színes cetliken a következő üzenetek: Elnézést! Ezt a macskánk, Bobo-nak hívják, csinálta! Nagyon szeret papírral játszani ugyanis!
7 comments:
Lenyügözö, csendes helyeken jársz. Tetszik nagyon.
Igazi tél van nálatok! Nálunk nyoma sincs a hónak!
El nem tudom képzelni, hogy egy ilyen személyiségű ember, hogy választhatott ilyen munkát. Én is ezt csinálom, minden nap egy kín szenvedés, kín, kín,kín, néha nagyon elkeseredek és csak úgy bírom,hogy titokba bele olvasok a blogokba /de akkor nem haladok, és jön a lelkiismeret furdalás, ami szintén rossz/
annyira szeretem az almás fotódat!!
meg a havas csőrű kacsát...
és szeretem a történeteidet
:)))
Én is ki szoktam menni kacsanézőbe a Feneketlen tóhoz :) Szép, nyugodt helynek látszik. Ez holt ág vagy folyó?
Bárcsak én is ilyen bölcsen végezném a mindennapi munkám.. pedig nekem nagyon jó dolgom van, itthon, a gyerekekkel.
Klaudia, még nem jöttem rá, mert van egy folyó, amelyik átfolyik a városon, keresztül-kasul, de ez itt olyan nyugodtnak tűnik, azt hiszem, holt ág.
Eszter, utólag látod meg majd csak, hogy milyen igenis milyen bölcsen végzed a munkád, én is sokat kínlódtam, hogy elég hatékony vagyok-e, de igen, az voltam, csak nem tudtam róla. :) Élvezd ki az otthonlét minden percét, csak ezt tudom mondani. Nemrég régi képeket nézegettünk, a gyerekek alig tudták elhinni, hogy olyan szép időnk volt együtt otthon, amikor ők voltak a legfontosabbak.
Post a Comment