Thursday, January 22, 2015

Megígértem


neki, hogy minden egyes tűszúrásért (vérvétel, infúzió) kap egy könyvet.
Már kapott négyet s még tartozom eggyel, mindezt nem egészen két hét leforgása alatt.
Ez jó.
Márhogy nem a szúrás jó - az is, mert gyógyulást hozott és hoz, vagy legalábbis kezelhető gondokat.
Hanem az a jó, ahogy egy egészen kétségbeejtően induló történet ennyi szépet hoz az életünkbe:
a kórházban töltött idő alatt eldöntötte, orvos szeretne lenni,
a hosszú autóutak a klinikára pedig, s a hosszú beszélgetések csak vele, az odafigyelés csak őrá mind-mind arra késztették, hogy nemes versengésbe szálljon velem például - melyikünk olvas el több könyvet idén;
s az érzés a jó, hogy anyaként inspirálni tudom a kicsinyemet - engem ez boldoggá tesz, végtelenül,
s az a jó, bármelyikünk győz, mindketten nyerünk,
míg világ a világ,
s még két nap.

Még az is jó, hogy ma jártunkban-keltünkben észrevettem, néhány ember mosolyog, mikor rámnéz:  egy tükröződő ablaküvegre vetett futó pillantásból rájöttem, azért, mert bújkáló, pici mosollyal a szám szögletében jövök-megyek, s még csak nem is tudok róla.  
Jön a tavasz, azt hiszem. Majd egyszer, egy szép napon.

10 comments:

ivetabt said...

A könyvekkel én is megfertőztem a lányomat. Azt ígértem neki egyszer, hogy könyvet mindig kérhet. És saját példám is azt mutatja, mikor beleszerettem egy könyvbe és sokadika volt, inkább átírtam a heti menüt, hogy a könyv ára még beleférhessen a keretbe.

Piroska said...

De szép történet! Remélem jobban van a kicsilányod! Mielőbbi gyógyúlást kívánok neki :) és persze jó olvasgatást neki is és neked is!

L. M. Zsuzsi said...

Ó, hát jobbulást kívánok neki, és hogy a kezdetben kétségbeejtő történetből gyorsan elmúló baj legyen! A tűszúrásonként 1 könyv nagyon-nagyon jó ötlet, megjegyzem! (Az orvosi hivatás-érzet pedig talán családi örökség is, ugye? Ábel éppen fordítva volt ezzel a kórházban, tavaly: azt mondta, nem tudna orvos lenni, mert nagyon sok szenvedést kellene látnia minden nap, és akkor ő is mindig nagyon szomorú lenne ettől... pedig hát valóban, az érem másik oldaláról is lehet nézni ugyanezt...

Gál Edith said...

Mi is minél hamarabbi gyógyulást kívánunk kislányodnak!

Éva said...

Szépek vagytok, ragyogtok!

Katalin said...

hihetetlenül hasonlatosak vagytok (mint ikrek anya-lánya:))

jobbulást kívánok

Adin(k)a said...

Nagy öröm, hogy léteznek még olyan tizenévesek, akiknek a könyv jutalom lehet! Legyetek áldottak!

Kati said...

Márta, Enikő, ölelés nektek :)

Kati said...

Márta, Enikő, ölelés nektek :)

Piroska said...

15 éves koromig én is orvos szerettem volna lenni. Olyan nemes dolognak tartottam azt, hogy az embereken segít az orvos, meggyógyítja, esetleg megmenti az életét...aztán másként alakult...de nem bánom!