Sunday, March 22, 2015

Én választottam

ezt, ami van: ezt a férjet, aztán mi döntöttünk, legyenek gyermekeink, s ha már gyerekek, miért ne legyen házunk, macskánk, nyulaink, zongoraórák, szülői értekezletek, időpontok a fogorvosnál, eme országba is a szeretet vezetett, mert megígértem, hogy a világ végére is, ha kell, a munkámat magam választottam, korlátozott lehetőségek közül, de saját döntés, s ki hitte volna a legelején, mindez mennyi mélységes örömet hoz magával? A nehézségeket nem letagadni akarom, a nem szépet nem szépítgetni, beszélni róluk szabad és kell, de a mártíromság mindenféle árnyalata nélkül, ha szabad ezt kérnem saját magamtól. Az igazán boldog napok végén a tegnapelőtti mosogatnivalóval vagyok (megint!) napirenden általában, talán mert órákig fociztam és pingpongoztam, és este tíz után állok neki tükörtojást sütni, kedvesen, szeretettel, örömtől túlcsorduló szívvel.

5 comments:

ivetabt said...

Kedves Márta! És ez pont így van jól.
♥♥♥

Katalin said...

erre nem lehet mit mondani,
csak veled örülni,

és jönni újra meg újra és meríteni erőt, kedvet, derűt, szépséget a saját kis életemhez tőled

kastanie said...

Ó, de jó ez így!

kastanie said...
This comment has been removed by the author.
Piroska said...

De szép így ez az egész :) Veled örülök én is!