ezt, ami van: ezt a férjet, aztán mi döntöttünk, legyenek gyermekeink, s ha már gyerekek, miért ne legyen házunk, macskánk, nyulaink, zongoraórák, szülői értekezletek, időpontok a fogorvosnál, eme országba is a szeretet vezetett, mert megígértem, hogy a világ végére is, ha kell, a munkámat magam választottam, korlátozott lehetőségek közül, de saját döntés, s ki hitte volna a legelején, mindez mennyi mélységes örömet hoz magával? A nehézségeket nem letagadni akarom, a nem szépet nem szépítgetni, beszélni róluk szabad és kell, de a mártíromság mindenféle árnyalata nélkül, ha szabad ezt kérnem saját magamtól. Az igazán boldog napok végén a tegnapelőtti mosogatnivalóval vagyok (megint!) napirenden általában, talán mert órákig fociztam és pingpongoztam, és este tíz után állok neki tükörtojást sütni, kedvesen, szeretettel, örömtől túlcsorduló szívvel.
Sunday, March 22, 2015
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
Kedves Márta! És ez pont így van jól.
♥♥♥
erre nem lehet mit mondani,
csak veled örülni,
és jönni újra meg újra és meríteni erőt, kedvet, derűt, szépséget a saját kis életemhez tőled
Ó, de jó ez így!
De szép így ez az egész :) Veled örülök én is!
Post a Comment