Á.
Éveket lehetne így öregedni minden áldott reggel.
S lehetne ilyenkor nem kiabálni, nem megszidni az amúgy is épp eléggé bánatos drága gyermeket. Még akkor sem, ha újfent túl későn feküdt le, újfent rendetlen a szobája.
Lehetne ugyanolyan kedvesen, nagylelkűen és pazarlóan továbbadni a kegyelemnek bármily kis hétköznapi gesztusát, ahogy azt, észrevéve vagy sem, de mindannyian kapjuk.
Minden lehetséges.
Nálunk néha ilyen csodafélék történnek a reggeli rohanásban, s az autónk előtt hosszúfülű nyulak szaladnak át az úton, majd eltűnve a magas fűben egy ideig még látjuk, ahogy elő-előtünedeznek lebegő füleik a mező felett.
10 comments:
jóreggelt, kedves család, jó anyuka:)
Istenem, te Márta.... A tegnapi reggelünk, nekünk is hasonlóan indult...vagy még rosszabbul...ami külömbözik, csak az, hogy kissebbek a gyerekek, 8 és fél, 5 és fél, valamint van egy kis pocaklakónkis, aki 6. hónapos :)...
Megnyugodtam, hogy nemcsak nálunk indul közbe - közbe kiabálósan a nap....
Szép hetet kivánok.
Piroska
Csodálatos bejegyzés,köszönjük a magyar tengerről!!!!
Bizony lehetne... csak ne lenne annyira nehéz.
Az a nehéz, nem? hogy az első reakció az valamiért mindig a kiabálás, szidás lenne, de olyan jó, ha időben észbe kapok, abbahagyom a mondatomat a közepén s ha képes vagyok rá, egyszerűen egy másik utat választok.
Piroska, gratulálok, szívből! :)))
:)
A túlterheltség felső fokán buggyan ki belőlem a hangos szó, bántó mondatok, amikor nincs lehetőségem egy kis magányra, pedig nagyon szükségem lenne rá. Azt kéne tudatosítanom, hogy nem tőle vagyok túlterhelt, ő nem tehet semmiről, csak éppen ügyetlen volt pl., de ehhez kéne az a pici idő. Ott, akkor a szituációban, a szerencsétlenségben, nekem még nehéz másik utat választanom. Utána már hömpölyögnek a gondolatok: őt nagyon szeretem, nevelni szeretném, segíteni, építeni és nem bántani. Mindig bocsánatot is kérek. Van még tanulnivalóm bőven...
azt hiszem az anyák "emberek": elfáradnak, elszakad a cérna , mondanak olyat, amit kimondva már megbánták, és nagy kegyelem, ha a mondat közben váltani tudnak
azt hiszem olyan türelemre vágytam anyaként, ami most van meg bennem nagyiként
de nem baj
Kedves Márta :) jó utón haladsz, mert ha nem... akkor még ezt a csodás nyúl száguldozást se vennéd észre és nem kapnál friss fellélegzéseket ahhoz, hogy bizonyosan leírd az egész világnak, hogy "Az élet szép" még ilyenkor is :)
PS: a nyulaknál is adódnak nagy gondok. Lásd a "Roger nyúl a pácban" című családi vígjátékot ;)
Post a Comment