A Cinque Terre színes, sziklákra épült kis falvait vonattal jártuk be.
Ez volt a legjobb napunk a négy közül amúgy, s még csak nem is a szépséges táj miatt, nem is a színes nyüzsgés, az itt-ott felbukkanó macskák, utcazenészek, pizza, fagyi, tengerpart, miegymás miatt.
Inkább csak csupa olyasmi* miatt, ami itthon is elérhető lenne, ha ugyan megtanulnánk végre vágyakozni az után, ami a miénk.
* odafele majdnem lekéstük a vonatot, visszafele rossz vonatra szálltunk, s egész nap olyan reménytelenül kelekótyák, vidámak és lazák voltunk, amilyenek a való életben - sajnos - nem
Monday, June 1, 2015
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Csodas elmenyben van reszetek,s altalad nekunk is!Koszi
:)) haha, kacag :)))
Nagyon szép képek. Anno én szoktam vonatozni, buszozni a semmibe. Mondjuk 3 órát egy idegen városba, ott kiszálltam, ittam egy kávét, nézelődtem, azután hazajöttem.
Máig is hiányzik ez, nagyon szerettem.
Post a Comment