Érnek a kertben a szamócák, s fogalmam nincs, hogy kerültek ide. Csak úgy vannak.
Hazafelé jövet, ahogy mi nők szokjuk, cipelem be a táskákat, a kezemben, a vállamon, a szemeim alatt, sose tudván pontosan, mit főzzek ebédre, minek is fogjak neki először...Aztán észreveszem a szamócákat az orgonabokor körül. Egy lépés után felfedezem, a pajzsikák mögött is piroslik a föld, s hogy néhány bátor kicsi bokor pont a betonkerítés repedéseiben talált otthonra.
De szép, mondom.
Csomagjaimat még elvonszolom az ajtóig, aztán visszajövök szedegetni.
Látszólag.
Igazából meg lelassítom magamban ezt az oktalan sietést. Mindenre van időm és erőm, ami szükséges. Bevallom, elég sokszor még arra is, ami nem:
Összehajtogatott ruhák. Tisztára törölt konyhapult. Egy-egy hosszasan formált, szép mondat egy levélben, amit nem küldök el végül senkinek. Hervadó virágok s némi állandó összevisszaság az asztalon, mert nem vagyunk tökéletesek. Leejtett tányér szertepattanó darabkái, miközben senki sem mozdulhat, míg fel nem porszívóztam, nehogy szilánkba lépjen valaki. Mindennapi munka odabent az irodában, ráadás percek, amikről csak én tudok, hogy igazán jó legyen az, amit csinálok. Néha egy-egy blogbejegyzés. Úgy szeretem a blogom! Esténként egy csésze tea s egy jó könyv az erkélyen. S az erdő! Gyönyörű mostanában az erdő. S az élet! Gyönyörű mostanában az élet.
Tuesday, June 16, 2015
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
8 comments:
Kedvencelném az új írásod, ha lenne kedvenc gomb. Így helyette szavakkal tudom kifejezni a tetszésemet. Én is szeretem a blogod, Márta.
Ez szép lett, Márta. Ajánlom hozzá a mostani "Flow" magazin fő cikkét a sietségről. Csak úgy, kiegészítésképpen...
de jó! biztos, hogy ma én is találok szépségeket!
Öröm volt elképzelni és bájosak a más-más színű körömlakkok a csokrot tartó kezeken is...
Mióta te is irodába jársz, még több hasonlót írsz, mint amit én is átélek.
olvasom a gondolataidat, és először felnevetek a humorodon KEZEMBEN, VÁLLAMON ÉS SZEMEM ALATTI TÁSKÁKON:)))))))))))))
aztán valami nagy békesség és szépség árad el bennem a szavaid nyomán,
és a végén elsírom magam ennyi szépségtől
meghatottál
elsősorban amiatt, hogy a blogbejegyzéseid ÉRTÉK-ek: gondosan formált mondataid, olyan fontosak, mint te magad,
és amilyen az élet maga
Bennem is az fogalmazódott most meg, hogy mennyire de mennyire értékesek a bejegyzéseid...annyira szeretném már a kezeimben tartani, nyomtatott formában... És vissza vissza olvasni...reggel, délben, este...amikor van egy csöppnyi kis ideje az embernek.....
Szeretem a blogodat...megnyugtat... Feltőlt...energiát ad...átsegít a nehéz perceken...
Köszönöm Neked!
Köszönöm!
S gyonyoruek irasaid!
Öröm ide vissza-visszatérni! Neked elhiszem, mi több, a magaméban is észreveszem, hogy Az ÉLET szép! :-) Köszönöm
Post a Comment