Jó lett volna Firenzébe nem csak délutánra beérni. De mivel sokáig aludtunk - s legalább Toszkánában tettük! - nem értünk oda, csak délutánra. Akkor máris olyan éhesek lettünk, hogy muszáj volt enni. Aztán fürdőruhát kerestünk (nem tetszett egyik sem) valamelyik kisasszonynak, mert elfelejtette elhozni, vagyishogy nem felejtette el, csak nem találta itthon sehol, de meglesz az valamerre, mégpedig ott,ahol a félpár zoknik is. Aztán fagyit kerestünk, aztán megint éhesek lettünk, ezért vettünk némi kenyeret, sajtot, banánt ,vizet s leültünk egy padra enni, inni. Záróra után néhány perccel odaértünk egy gyönyörűszép kerthez, amit így már csak elképzelni tudok. Végül visszaautóztunk a szállásunkra, aludni.
Mindezek közepette fotóztam. Színeket, formákat, szobrokat, falfirkákat. S az angol információs táblákat, miket nem volt időm elolvasni, mint ahogy Firenzét sem volt időm megnézni, csak így utólag, a képeken.
Nem baj, rendben van.
Ki mondta, hogy nekem minden jár?
A teljességet befogadni úgysem lehet.
Csak visszatükrözni egy részét esetleg,
végtelenül hálásan és boldogan.
4 comments:
nekem tetszik az a kis szelet, amit visszatükrözöl (meg AMIKET észreveszel), meg a békességességed, hogy a fürdőruha-keresgélés miatt lekésett csodás kert: nem baj...
és megértem, tényleg nem baj, ez a ti időtök: együtt sajátosan tietek-ként megélve...
annyira jó nézegetni a kagylóba csurgó vízcseppeket, és az fényjátékos sikátor, ...felülmúlhatatlan
azt képzelem, a családod többi tagja is hasonlóan gondolkodik, és ezek a közös élmények meghatározóak ...és elképzeltem pár rövid évtized múlva valamelyikük hasonló útinaplóját ugyanerről:)))
Hat igen ez a helyzet a teljesseggel!
Nekem a macska kedvencem...
Tudtad, hogy egy átlagos családban évente hetven pár zokninak tűnik el a párja(a fiam szerint legalábbis)?:)))De nem is ez a lényeg, hanem, hogy nagyon szeretem az útinaplóidat(is)!
Post a Comment