A nagy piros fazekat vettem elő: legyen elég legalább két napra, ha nem háromra.
Cseng a telefon. Felkapván s a levesről elfelejtkezvén legalább tíz percig beszéltem. Visszamenve látom: az almák egy része kissé megégve, a cukor már sötét színű karamell. Hozzáöntök gyorsan egy üveg megybefőttet, felengedem bőven vízzel, majd fahéjjal, szegfűszeggel ízesítem. Míg fő, összekeverek két zacskó vaníliapudingot hideg vízzel, hozzáadom a leveshez, kevergetem, kavargatom, mindjárt kész.
Csengetnek. Kinézek, a szomszéd lány az. Újfent elfelejtkezvén a levesről, lemegyek hozzá. Beszélgetünk vagy fél órát, visszamegyek. A gyümölcsleves elöntötte közben a:
tűzhelyet, konyhapultot, lecsorgott és elárasztotta odabent a sütőt, a sütőben a tepsiket, majd aláfolyt s szétterült a fiókban, ahol a szemeteszacskót, sütőpapírt, alufóliát tartom, végül a konyha éppen tisztára súrolt padlóját is birtokba véve kész, már nem folyt tovább. Nem volt már mi, nem volt már hova.
Mégis. Az élet mégis olyan jó. Mert
belepillantva a fazékba látom:
pontosan egyetlen ebédhez - a maihoz, (a gondviselés mindig mára szól) -
s egy ilyen apró, kelekótya történethez való, sűrű leves maradt...
10 comments:
Az első kép nagyon tetszik.
A történet eredménye pedig, hogy kapcsolatokat is ápoltál, és étel is lett. A plusz takarítást nem tudom pozitívan értékelni, benne volt a dologban, de valamit duplán csinálni számomra sem öröm, kezeljük tényként.
Az utolsó képen milyen idézetek vannak? Vagy elintéznivalók? Nem látom jól.
Akkor mosolygok, hogy a legkedvesebb, legszebb dolgot viseljem :)
mivel főzöl?!
Oh de kedves kis történet :) de a legjobban az tetszik benne, ahogyan, amilyen lelkülettel leírtad... Ezért külön dícséretet érdemelsz! Gratulálok!
Jaj, de sokszor járok így... Legutóbb a sóskalevessel... :) Mindig a pillanatért lelkesedek és nem látom át a párhuzamosan folyó dolgokat.
Na jó, de hogyan csinálod ezt így?? :) Én szerintem sírtam volna mérgemben...általában ez történik, ha a "kukának főzök" valamit.
:))kedves kedves történet, mennyire hiányozna, ha nem, lenne
ha nem lenne aki felhív, ha nem lenne beszélgetőkedvű szomszéd, nem lenne, kire főzni nagy adagot.....
en felrobbantam volna .
Úhh, belegondoltam!
Éva: azok mondatok, amik segítenek élni.
Júlia: :)
Aliz: villannyal főzök, ha gáztűzhelyem lenne, biztos kialudt volna a láng.
Piroska: kedves és ragacsos történes, igen.
G.: és még a nőkre mondják, hogy több dolgot is tudunk egyszerre...
liv: annyi más bajom volt, hogy őszintén boldog voltam, hogy mégiscsak maradt valami ebédféle a fazék alján. normális esetben én is bőgök.
Katalin: igen, amennyire elhanyagoltam mostanában a kapcsolataimat, őszintén csodálkozom, hogy még eszébe jutok valakinek.
Névtelen: robbanni én ritkán, én sírok, ha már, az is nagyon hasznos tud lenni :)
kastanie: ne tedd!
Post a Comment