Monday, July 27, 2015

Németül

olvasom épp Kertész Imre A végső kocsma c. könyvét, még születésnapomra vettem volt a Les Misérables-val együtt, saját magamat megajándékozandó. Magával ragad, nem tudom miért. (Olvasom a Sorstalanság-ot is, közben, magyarul. És szép sorban mindent, ami Kertész.) Szóval a Letzte Einkehr. Nem reményteljes, nem felemelő, semmi ilyesmi, és mégis.

Odakint hideg, nagyon sötét, nagyon ködös délelőtt. Idebent is. Szabadnapom van, sok-sok elintéznivalóval, feladatokkal, amiket nem akartam, nem vártam, senki sem akarta, senki sem várta: egyszerűen csak ide tartoznak, hozzánk. Igazából magánügy, egész biztosan nem fogok panaszkodni.
Talán csak meglepően többet írok a blogba, másmilyen dolgokról. Írok mondjuk a valamelyik kisasszony gyönyörű haján megcsillanó reggeli napsugárról. Könyvekről, amik sodornak, szavakat, szép mondatokat írok majd bármiről, ami eszembe jut.

Kétségbeejtően sokszor érzem úgy, hogy ez az élet nem reményteljes, nem felemelő, semmi ilyesmi, és mégis.
Mindaddig nem lesz semmi baj, amíg ezt az egyetlen, kicsi, drága szót odatehetjük sóhajtozásaink végére, hogy mégis.

10 comments:

Katalin said...

mindenféle pillanatok vannak,
az élet nem fehér VAGY fekete, hanem mindenféle,
EZ az élet
vannak nem felemelő és vannak felemelő pillanatai...mint valamiféle kis inga : jobbra -balra

mindig ott van a "mégis" a rossz események mellett éppúgy, mint a jók mellett is...

csak nagyon nehéz (érdemes?) megtalálni a leírható, és nem leírható kategóriákat ha megőrizni/megemlékezni akarunk

Katalin said...

a Kertész könyvről sokaknak van véleménye : http://magyarnarancs.hu/konyv/onmaga-csodtomeggondnoka-91588
:(

chanson said...

Mégis... Én jobb szeretem, mégis nélkül vagy egyszerűen csak "és"-sel... Nem tudom, melyik jobb, talán mindkettő épp olyan, csak másképp éljük meg, ami körülvesz. :-)

márta said...

Egyszer eljutok én is oda, hogy ne akarjak minden áron valami pozitívat is becsempészni a soraimba. Vállalni azt ami van, ahogy van, mindenféle dísz nélkül.
:)

márta said...

Katalin, én még soha semmit nem olvastam Kertész-től, nem tudom, ki mit mond. (Mikor megkapta a díjat, azért se akartam elolvasni a híres könyvét.)
(Gondolom, rossz a sorrend is, a könyveinek az olvasási sorrendje is, nem baj.)

Melinda said...

Drága Márta,

nagyon köszönöm a soraidat. Pont ma pont így.És talán mégis.... a reménytelenségben felcsillan a fény.

Piroska said...

Én most Wass Alberttel vagyok így. Szégyen, nem szégyen, idén olvastam először Wass Albert könyvet, de magával is ragadott egyből... A nyaraláson elolvastam tőle a "Voltam" című, önéletrajzi könyvet. Nagy szeretettel ajánlom...Egy kissé humoros, de ugyanakkor elgondolkodtató. Az élet NAGY igazságait leírja benne...
Biztosan el fogom olvasni egy jó pár könyvét még...

márta said...

Ó, én nem szeretem Wass Albertet, de te csak szeresd nyugodtan, sose törődj senkivel, ki mit mond.:)

márta said...

Melinda, szia. :)

Piroska said...

:)