Olvasni

a balkonon szoktam, - szerény olvasósarkot rendeztem be itt magamnak: egy szék, puha takaró, virágosláda, könyvek - vagy este elalvás előtt (nagyjából két percig) az ágyban, vagy az autóban, ha várnom kell valakire, s a munkahelyemen azért is szoktam szeretni a hónapok harmadik hetét, mert ilyenkor olyan programmal dolgozunk s oly munkát, hogy mondjuk minden fél órában van néhány szabad perc, mikor nem lehet csinálni mást, csak várni, hogy végigfusson lassan egy csík a képernyőn - igen, én akkor is olvasok. Szinte el sem merem mondani.
Megtanultam megkeresni a kicsi szabad időfecniket, s nem eldobni őket, mint értelmetlen, használhatatlan szemetet. (Tévét egyáltalán nem nézek, netezni pedig jóval kevesebbet, mint szoktam volt.)
A szokásos havi könyv-listámmal (emlékszik még rá valaki?) ugyan már réges-rég lemaradtam, de most nagyjából összeszedtem amit az elmúlt hónapokban olvastam vagy éppen olvasok, mint mindig, többet is egyszerre. Egy-két könyv ajándék (hogy ne felejtsem el teljesen, milyen érzés, ha valami csodálatos érkezik a postaládába), egy-két könyv nincs már itt (hogy más se felejtse el), s nem akarom kiválasztani a legkedvesebbet, de ha muszáj lenne, akkor legyen mondjuk Victor Hugo Les Misérables-ja és Christoph Ransmayr Sternenpflücker c. novellája.