csupaszív.

először csak a tulipánokat vettem észre. aztán felhívták a figyelmem, hogy a váza a tulajdonképpeni ajándék, aztán, hogy nem is a váza, hanem hogy rávésették - helyesen, 'h' nélkül! - a nevem, s csak a legvégén jöttem rá, hogy mégsem a nevem, hanem utána a kis szívek. a szívek az igazi ajándék.
mert én majd' három éve, mióta itt dolgozom, mindig mindenkinek így írom alá a nevem, megtűzve egy apró szívvel, kicsi odacsempészett szeretettel. jól emlékszem, mennyire nehéz volt akkor is odarajzolni, mikor annak a kollégának írtunk képeslapot, aki miatt egyszer szégyenszemre képtelen voltam abbahagyni a sírást a főnök előtt.
minden ajándékba adott szív alakú rajz, falevél, kő és cserép, minden egyes szív alakú szív nyomot hagy valakiben, valahol. 
az is számít, amit nem fogadnak el. az is, amit összetörnek, elfelejtenek, elveszítenek, vagy észre sem vesznek. az is, amiről lemondanak.
mert a csupaszív világban nem üzlet tárgya s nem kérdezi senki, megéri-e az árát a szeretet.
a szeretet mindig megéri az árát. s a leginkább mindig akkor, amikor úgy tűnik, hogy a leginkább nem.